Ne kezdj kalandozni az erdőben!

A gonosz törpék című dán sorozatot horrorként hirdetik, de valójában nem az, hanem egy karácsony idején játszódó, folklór-fantasy elemekkel operáló családi történet, amely sem különösebben ijesztőnek, sem feszültnek nem mondható. Főszereplőjének ostoba, irritáló viselkedése miatt leginkább idegesítő – ami azért kellemetlen, mert koncepciója alapján több is kikerekedhetett volna belőle, mint egy mérsékelten izgalmas, összességében közepes évad.

Gonosz törpék sorozat Netflix

(Az ember – a Gyűrűk Ura nyomán – hajlamos azt gondolni, hogy az angol „elves” szó elsődleges jelentése: „tündék”. De nem így van, a szótárakban inkább „manók”, „törpék” jelentéssel szerepel. A dán címet adó „nisser” pedig elsősorban annyit tesz: „törpék”. Ugyanakkor a sorozatban bemutatott lények – mind külsejükben, mind viselkedésükben – olyannyira elütnek az általunk ismert manóktól és törpéktől, hogy felvetődik a kérdés: tulajdonképpen használhatjuk-e rájuk ezt vagy azt a megnevezést?)

Az első két rész után változik a dramaturgia: egy, az egész közösséget fenyegető veszély elhárítására helyeződik a fókusz, és ezzel megkezdődik a „szokásos” ügyetlenkedés: az egyébként is sztereotip, minden egyéni jellegzetességet nélkülöző karakterek olyannyira bénán és bután intézkednek, hogy az már zavaró. 

Fokozottan érvényes ez a főszereplőre, Josefine-re (Sonja Steen). Mintha Roni Ezra rendező és Stefan Jaworski vezető forgatókönyvíró elhatározták volna, hogy esetében figyelmen kívül hagyják a horrorfilmek egyik fő szabályát – emlékszünk még a Sikoly lenyűgöző műfaji ismeretekkel bíró rajongójára, Randy-re, amint az ehhez hasonló alapvetésekről beszél? –, miszerint a cselekmény során a legostobább és legirritálóbb szereplők halnak meg elsőként. 

Itt nem így történik, Josefine tehát hat részen keresztül a középpontban marad, de végig illogikusan viselkedik, rossz döntéseket hoz, és felelőtlensége következtében emberek halnak meg. Alakja emiatt olyannyira ellenszenvessé válik, hogy a néző nemhogy nem képes azonosulni vele, de ellene kezd szurkolni!  (A különféle filmes oldalak véleményszekcióiban nem ritkák az olyan nézői megnyilatkozások, miszerint hogy hogy senkinek sem jutott eszébe megkínálni egy kiadós nyaklevessel, vagy hogy miért is nem falták fel idejekorán a szörnyek?)

Ráadásul nemcsak a karakterek, de a háttér kidolgozása is hagy maga után kívánnivalót. Lassan-lassan kiderül, hogy a szigeten lakó emberek és az erdőben elkülönítve élő elfek között kényes, ingatag status quo alakult ki. Ám arról, miért pont Aarmandon jelentek meg ezek a lények (miért csak ott?), és hogyan romlott meg a viszonyuk az emberekkel, csupán elnagyolt utalásokból értesülünk. 

Olyan kérdésekre viszont, mint hogy mi a szigetlakók által gyakorolt – egy jelenetben érintőlegesen bemutatott – kultusz szerepe, miért fontos, hogy a turisták egyetlen fenyőt se ássanak ki, vagy hogy miért utazhatnak be egyáltalán a szigetre, ha ott ekkora veszéllyel kell szembenézniük, már egyáltalán nem kapunk választ. 

Arra viszont érezhető módon ügyeltek az alkotók, hogy az elfeket ne egyértelműen negatív szereplőkként ábrázolják – a magyar címben szereplő „gonosz” jelző ezért több szempontból sem helytálló, szerepeltetése kissé hatásvadász megoldásnak tűnik. 

Emellett némi gondolati tartalmat is csempésztek a munkájukba. A két fő tétel – a természet megóvásának fontossága, a kényszerű együttélés fenntartása – biztosít ugyan némi etikai-filozófiai töltetet a sorozatnak, de ez nem befolyásolja érdemben a végeredményt: 

A gonosz törpék koncepciója ígéretes – egy karácsony idején játszódó, családi drámával egybedolgozott, ökotudatos folk horrorral nemcsak az európai, de a nemzetközi filmek mezőnyében sem sűrűn találkozhatunk –, a megvalósítás hibái és gyengeségei azonban alaposan rontják az élvezeti értékét. 

És ez nem elsősorban a büdzsé meglehetősen szűkös voltának tudható be – sejtéseink szerint sokkal inkább annak, hogy a dán filmesek (egyelőre?) bizonytalanul mozognak e számukra idegen a terepen. 

A gonosz törpéket így leginkább azoknak ajánljuk, akik megcsömörlöttek a karácsony angyalhajas- habcsókos bemutatásától, és más „ízekre”, vagyis más hangulatra vágynak. E sorozat kitűnő példája annak, hogy igenis létezik ellenkínálat!

Tekintsék meg a film angol nyelvű előzetesét:

(A gonosz törpék/Nisser/Elves. Hatrészes dán fantasy/horrorsorozat, 2021. Játékidő: 6×25 perc. Rendezte: Roni Ezra. Elérhető a Netflix kínálatában.)

Borítókép: A sorozatban bemutatott lények elütnek az általunk ismert manóktól és törpéktől (Netflix)