Az újholdas írónemzedékhez tartozó két házaspárt, Nemes Nagy Ágnest és Lengyel Balázst, valamint Polcz Alaine-t és Mészöly Miklóst igen színes, sokrétű emberi-szakmai kapcsolati háló vette körül a második világháború utáni évtizedek fojtott atmoszférájú történelmi miliőjében. A két házaspár baráti kapcsolata az ötvenes években kezdődött, s kisebb-nagyobb viharokkal élethosszig tartott. Polcz Alaine így írt négyük kapcsolatáról: „Sokat voltunk együtt, és szorosan összetartoztunk. Ez olyan négyes volt, hogy mindenki mindeniket szerette. Ritkaság két házaspárnak ilyen meleg barátsága.” Ahogy az utószóban a kötet szerkesztői, Hernádi Mária és Urbanik Tímea megfogalmazzák: az a közösen átélt történelmi helyzet, ami a második világháborútól az 1956-os forradalom tapasztalatán át egészen a diktatúra végéig tartott, hozta össze őket mintegy társas menedékben. És ez a trauma nemcsak az írói életműveken, hanem az élettörténeteken, a karaktereken, valamint az emberi kapcsolatokon is nyomot hagyott.
Ez a valójában nyolckezes levelezés ilyen módon négy író barátságának dokumentuma, ezentúl pedig fontos irodalom- és kortörténeti dokumentum, valamint történelmi forrásanyag is. Érdekes, hogy semmi személyes vagy politikai vonatkozású megjegyzés, ami felhasználható lett volna ellenük, nem került papírra. Ám még így is izgalmas, ahogy nyomon követhetjük a két író házaspár beszélgetéseit egymás műveiről, közös olvasmányaikról és fordítási munkáikról, írótársaikról és az akkori irodalmi életről. A levelek arról is tanúskodnak, hogy mind a négyen folyamatosan figyelemmel kísérték egymás készülő és frissen megjelent írásait. Sőt némelyik levél arra is rávilágít, hogy ezek az életművek mely pontokon és milyen módokon hatottak egymásra. A kötetben a néhány szavas minősítéstől kezdve bővebben kifejtett, esszészerű szövegeket is olvashatunk.
Nemes Nagy Ágnes és Mészöly Miklós leveleinél megfigyelhető a személyességtől és személyeskedéstől, a vallomásos kitárulkozástól való alkati és írói tartózkodás. Érdekes továbbá, hogy amikor ők ketten egymás munkáira reflektáltak vagy azokat hosszabban elemezték, felcsillant köztük egy olyan mélyebb megértés, amely eltérő irodalmi ízlésük és eszméik ellenére is összekötötte őket, áthidalva a köztük mindvégig fennálló különbözőségeket. Alkati rokonságuk levélírói stílusuk hasonlóságából is kiderül: leveleikben mindketten szívesen ábrázolnak, ezen belül is elsősorban láttatnak.
A kötet szerkesztői az időrendben közölt levelek mellett fotókat és kéziratokat adnak közre, illetve a függelékben megtaláljuk Nemes Nagy Ágnes Polcz Alaine-nek és Mészöly Miklósnak dedikált néhány versét és a keresztnevük kezdőbetűire írt akrosztichonokat is.
Szorongatott idill – Nemes Nagy Ágnes–Lengyel Balázs, Polcz Alaine–Mészöly Miklós levelezése 1955–1997. Szerkesztette: Hernádi Mária és Urbanik Tímea. Jelenkor Kiadó, 2021.
Borítókép: Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs otthonukban, 1963-ban (Fotó: Fortepan/Hunyady József)
