Háromévente rendezik meg a Textiltriennálé határok nélkül elnevezésű eseményt, amelynek létrejötte a szlovák származású Božena Augustínová képzőművész nevéhez kötődik, akinek halála után fiai, Andrej és Martin vitték tovább a projektet. A triennálé egyrészt a világ textilművészeinek találkozási pontja, másrészt bemutatkozási lehetőség a szakmában tanuló, végzős diákoknak.
De mi is az, amiről a Textile Art of Today tárlat szól? A kérdésre Imre Hanna, a budapesti kiállítás megbízott kurátora adta meg a választ: az alkotások valamikori úgynevezett klasszikus felosztását mellőzve, az átszövődések, technológiaváltások és anyaghasználat összhatása miatt a művészetnek ez a speciális területe is belépett az új médiumok közé. A terjedés pedig sok sávban és irányban halad. Mint a tárlatvezetésen elmondta, a kiállítás szervezői kezdettől fogva olyan alkotóknak adnak helyet, akik más médiumokat, új technológiákat, anyagokat alkalmaznak, aktuális témákra reflektálnak, illetve keresik a textilművészet új területeit. Az idei koncepció az ökológia és a fenntarthatóság aktuális kérdéseire fókuszál. Így a kiállított alkotásokon tetten érhető a környezetvédelem iránti elkötelezettség.
– A norvég Kari Anne Helleberg Bahrit Igazi űr című installációja megalkotásakor az foglalkoztatta, hogy a ruha, amit viselünk, egyrészt védelmet nyújt, másrészt a személyiségjegyeinket is tükrözi. És ezt a kettősséget szerette volna ötvözni munkájában – emelte ki Imre Hanna. Mellette a lengyel Elwira Sztetner Kölnivíz című térinstallációja zöld növényzetet idéz a hegyoldalon: a textilekből és műanyag hálókból álló kompozícióval azt szerette volna szemléltetni a művész, hogy a természetbe miként épülnek be a káros anyagok.
A tárlat legfigyelemfelkeltőbb alkotása a földön fekvő 100 halott madár – Projekt című munka, amelyet fonalakból készített az amerikai Carol Eckert. De itt vannak a Textile Art of Today kurátorának, a szlovák Daniel Szalainak a Kapcsolati korlátok című képei, amelyek azért különlegesek, mert a tüdőröntgen-felvételek előtt összecsomózott cérnaszálak a légzésre utalnak. A légzéssel foglalkozik Ruth Gilmour skóciai születésű képzőművész Lezser találkozók című műve is, amelyet decemberben a hónap műtárgyának választottak. A hatrészes, a digitális festés és a kézimunka technikáit ötvöző, textíliákból álló sorozat egyes darabjai különböző aspektusokból mutatják meg, miként kelnek életre a test egyes leképezett részei a selyem mint hordozó által. – Az alkotás digitális alapokon nyugszik: a művész saját testét ábrázoló fényképeket nyomtatott selyemre, majd tűvel átdolgozva dekonstruálta és elidegenítette az eredetileg ábrázolt formáktól a fotókat. A munkák megfigyelőjük által úgy változnak tovább folyamatosan a térben, mint ahogyan maga az emberi test is: a légzés, a textíliák körülötti mozgások aktiválják az anyag rostjait, ezzel mozgásba lendítve a selymet – mutatott rá Imre Hanna.
Bornemisza Eszter Kharón ladikjai című munkája érdekes és egyben szomorú. (Kharón görög mitológiai alak, ő szállította át a holt lelkeket ladikjában a túlvilágra.) A plafonról függő ladikokban a koronavírusban elhunyt orvosok és nővérek nevét olvashatjuk. A magyar művész térinstallációjával nekik állít emléket. Ruttka Andrea Fényszennyezés című munkája pedig azt az ellentmondást ábrázolja, amikor a gombostű, ez az éles tárgy a finom anyaghoz ér.
A Textile Art of Today arról ad képet, hogy a textilkészítés területén milyen világtrendek érvényesülnek jelenleg, számos innovatív és kísérleti munka került be a tárlat anyagába, de ahhoz, hogy ezeket mélyebben megismerjük, érdemes tárlatvezetésen részt venni. A január 30-ig látogatható kiállításban legközelebb január 6-án és 24-én, este hat órai kezdettel tartanak tárlatvezetést. Ezután a poprádi Tátra Galériában, a csehországi Uherské Hradištéban és a lengyelországi Bielsko Białában mutatják be az alkotásokat.
Borítókép: A tárlat legfigyelemfelkeltőbb alkotása a földön fekvő 100 halott madár – Projekt című munka (Fotó: Mirkó István)
