A portál abból az apropóból beszélgetett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójával, hogy különböző tájegységek autentikus, eredeti gyűjtésből rekonstruált néptáncait mutatják be az Élő Tánc-Archívum című sorozatukban, mely január 11-én kezdődik, és öt részből áll majd.
Zsuráfszky Zoltán Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére kezdte el a sorozatot, amely forradalmasítja a magyar színpadi néptáncművészetet, ugyanis a műsorok bemutatják egy-egy vidék autentikus táncfolyamatait, kiemelkedő táncos egyéniségeit. Ebben
Kalotaszeg, Mezőség, Bonchida, Gyimes és Szatmár
táncait ismerhetik meg a nézők Martin György és munkatársai, illetve Zsuráfszky Zoltán saját gyűjtései alapján.
– 287 szatmári falu autentikus tánca van megörökítve az utókornak. Ezek olyan értékű anyagok a múlt századból, olyan szikla, amit nekünk meg kell őriznünk, és át kell adnunk a fiataloknak. Ezek a filmek ma már közkincsek. Martin György ugyanazt a munkát végezte a néptánc területén, amit Bartók és Kodály végzett a zenében. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesé az első olyan sorozat, amelyben ilyen pontossággal, mélységgel mutatunk be eredeti táncokat, ének- és zenei kultúrát
– részletezte a koreográfus.
Az interjúban elmesélt néhány történetet, hogy milyen körülmények között gyűjtötte a táncokat a határon túl a rendszerváltás előtt. Ebből többek közt kiderült, hogy
az útlevelét megtaposták a román rendőrök,
de a határon szinte mindig volt valamilyen incidens. A gyűjtőútjukon készült anyag sorsáról is beszámolt.
– Az elkészült filmeket rendszerint elküldtük Karikás Péternek – ő volt a magyarországi kulturális attasé –, és ő hozta haza diplomáciai autóval. Ha nem sikerült elküldeni neki, akkor mi rejtettük el valahová a felvételeket – ezeket a trükköket meg lehetett tanulni idővel
– mondta Zsuráfszky Zoltán.
A koreográfus elmesélte azt is, hogy egyszer az egyik amerikai fotós barátját elvitte Gyimesbe. A fotós elkészítette a képeket, aztán egy sötétszobában kivette a filmet, elrejtette, és befűzött a gépbe egy teljesen üres tekercset. A határnál fogták a fotós fényképezőgépét, és a rendőr kihúzta belőle a filmet, hogy az megsemmisüljön. A román rendőr nem tudta, hogy teljesen üres volt az a tekercs. Zsuráfszkyék látványosan sajnálkoztak, hogy „jaj, micsoda veszteség”, közben az eredeti film a zsebükben lapult.
– Hozzátartozik az identitásunkhoz a néptánc. Ez is a magyarságunk egyik ékköve. Azt mondják: nyelvében él a nemzet. De úgy gondolom: a táncában is. A néptánc a mozdulatainkba van kódolva. Nem véletlenül van ennyi táncház, gyerekek, idősek, fiatalok és öregek táncolnak szerte a Kárpát-medencében. Amíg az emberek ilyen lelkesedéssel, izgalommal tanulják a néptáncokat, addig nincs gond. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes fellépett a tavalyi eucharisztikus kongresszuson is, a produkcióba bevontunk gyerekeket, idős hagyományőrzőket is. Egy életre szóló élmény volt. Úgy éreztük, együtt tudjuk megélni hitünket, magyarságunkat. Nagyon megható üzeneteket kaptunk utána. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor valaki azt írta: ez az előadás fontos volt a magyar lelkeknek
– mesélte a koreográfus.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes programjairól szólva, elmondta, hogy fellépnek majd az idei Bartók Tavasz Fesztiválon, és felkérték őket, hogy mi nyissák meg nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Zsuráfszky Zoltán alkotótársa, Zs. Vincze Zsuzsa, teljesen új darabot ír erre az alkalomra Szabadság, szerelem! címmel.
Zsuráfszky arról is beszélt, hogy a magyar kormány jóvoltából újonnan épült, gyönyörű székházuk is lesz.
Már nagyon várjuk. Húsz éve nem épült új színház Budapesten; ez egy igazán nagy volumenű beruházás lesz. A tervek már elkészültek, elkezdődhet az építkezés
– mondta a koreográfus.
A teljes interjút ITT olvashatják.
Borítókép: Zsuráfszky Zoltán (Fotó: Talán Csaba)
