Csillársztori

Ahogy megszokott dolog egy festő vagy szobrászművész esetében, hogy szignózza az alkotását, hasonlóan a munkájára büszke kézművesben is él a vágy, hogy személyes nyomot hagyjon az utókor számára. A különbség csak az, hogy a mesterek többnyire szerényen, nem látható helyekre, gyakran időkapszula-szerűen rejtik el kézjegyeiket. Ez a régi iparos hagyomány folytatódott a Budavári Palotában tavaly újjáépített és átadott Szent István-terem ötvösremekei esetében is.

20211125 Budapest Budai Vár Szent István terem csillárok Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Öt évvel ezelőtt csak kétszer négy órát foglalkozhattunk a csillárok és a falikarok formalevételével, ezért rohamtempóban kellett dolgoznunk, hiszen nem volt szabad leszerelni vagy szétszedni sem őket – emlékszik vissza Vecsey Ádám. 

– Az egyik csillárt és falikart 3D-s technológiával tapogatták le, a másik kettőről a biztonság kedvéért hagyományos módszerekkel, szilikonnal és plasztilinnel, egyfajta gyurmával vettük le a mintákat. A nehéz körülmények miatt nem lehettünk biztosak ugyanis a 3D-szkennelés sikerében, és jól is tettük, hogy aggódtunk, mert a régi módszer vált be. A falikarok kilencvenöt százalékban megegyeznek a Szent István-terem eredetijeivel, mindössze a csavarok díszburkolatai és egy hegyikristály akantuszleveles foglalata tért el az eredetitől, ezeket a kinagyított korabeli fotók alapján rekonstruáltuk. 

Ugyanakkor a Groedel-villa és a Szent István-termi csillárok között már huszonöt-harminc százalék volt az eltérés, amihez sok, különböző szögből készült korabeli fotót kellett végigpásztázni milliméterről milliméterre. Az eredeti csillárokat sárgarézből készítették és keményforrasszal állították össze, de ezt ma már ekkora méretben senki sem tudja, mi bronzot használtunk, amelyet hegesztettünk. Az eltelt százhúsz év alatt bizony sokat változott a technológia, ugyanakkor kiveszett egy sor szaktudás. Az öntési módszerek is korszerűsödtek, de mindez semmit nem von le az eredményből. Láttuk a Groedel-villában, hogy mattá, barnássá váltak az egykor aranyfényes felületek, hiszen Kisslingék a sárgaréz öntvényekre közvetlenül vitték fel az aranyozást, és a réz rövid egy idő után átdiffundál az aranyrétegbe, amely ettől óaranynak tűnik. Ebből tanulva a bronzra vékony nikkelréteg került és csak arra a 22-23 karátos arany, hogy a nikkel elszigetelje egymástól a két anyagot. Mondhatjuk tehát, hogy a mi megoldásunkat a tudomány szülte, és remélhetőleg tartósabb, mint az eredeti. Ez igaz a beépített világítótestekre is, amelyeket a Tungsram fejlesztett ki a száztizenöt éves eredetivel megegyező foglalatnak és külső formának megfelelően, de természetesen mai műszaki tartalommal.

Vecsey Ádámban felmerült a gondolat, hogy egy-két évszázad múlva már aligha fogja tudni az utókor, hogy vajon kiket és miért tisztelhet a Szent István-terem csillárjaiban elrejtett nevek mögött. Hogy ez ne így legyen, kérlelhetetlenül elkötelezett kutató-restaurátorként azt tervezi, hogy dokumentációs céllal megírja és ki is adja könyvben a Szent István-terem ötvösművei újrateremtésének szakmai történetét, amelyben egy fejezet erejéig kitér majd a résztvevők kilétére is. 

A mester rejtett kézjegye           Fotó: Mirkó István

Mert ugye milyen jól jött volna most egy 1902-ben kelt hasonló forrásdokumentum!

Borítókép: A Szent István-terem csillárjai (Fotó: Mirkó István)