A több mint harminc éve hazánkban élő Vej Hsziang olajfestészetből diplomázott Kínában, ám mindig érdekelte a fotográfia is. Művészi tanulmányai során esztétikai és kompozíciós problémákkal ismerkedett meg, emellett jártasságot szerzett a színtanban, a térérzékeltetésben, valamint a kép konstrukciójának kialakításában, így már ezzel a fajta művészi látásmóddal kezdett el fotózni. Leginkább a dokumentarista irányzatban lelt rá a fényképezés valóságot megragadó jellegére.
A Színe-java – A szülőváros emléke című tárlat fotográfusi és festészeti munkáinak kombinációját, kísérleteit tárja elénk. Uhl Gabriella kurátor ismertetőjéből megtudjuk, hogy a művészt elsősorban az foglalkoztatta, hogyan tehető egyedivé a fotó, milyen eszközzel tudja festőként átértelmezni, kiemelni egy-egy fényképe témáját. Erre pedig a színek, a színezés adta meg számára a választ. A kortárs fotográfiai gyakorlatban elterjedt, hogy a digitálisan elkészített fotográfiát szintén digitális eszközökkel manipulálják. A beavatkozással „festményszerű” hatást akarnak elérni, ám ez csupán technológia, egyediséget nem kölcsönöz a fényképnek. Vej Hsziang tehát nem fizikai-kémiai vagy digitális eljárással akart színes fotót készíteni, hanem szubjektív színezéssel kívánta értelmezni a felvételek témáját. Mindemellett kísérletezett a fényképek papírra és vászonra nyomtatásával is.
Olyan vizuális nyelvet próbált teremteni, amely lehetővé teszi, hogy a festészeti technikák elvegyüljenek a fotografikussal. A színhasználattal, vagyis a kiemeléssel a fotó dokumentumértékének megőrzésére, egy szubjektív valóság-interpretációra törekedett.
Az eredetileg fekete-fehér dokumentarista életképek között sétálva megelevenedik előttünk a csodálatos Kelet. A kiállítás egymás mellé helyezve mutatja be a különböző években készült, ám azonos témát, tevékenységet ábrázoló képeket. Így látunk dolgozó kínai embereket, fiatal és idős buddhista szerzeteseket séta, futball, motorozás vagy épp telefonálás közben, utcán sakkozó férfiakat, valamint egy kínai teaház mindennapjaiba is betekinthetünk, ahol a művész megörökítette a legkülönösebb vendéget: a mindig ugyanazon a széken üldögélő, pipázó idős urat, akinek tradicionális, kékesfekete árnyalatú öltözetéből, tekintetéből és testtartásából kiolvasható egész élete. A róla készült három rendkívüli portré ragadja meg leginkább a látogató figyelmét és egyben a kiállítás lényegét. Miközben Vej Hszianggal bejártuk a tárlatot, elárulta, hogy mindig az emberek érdeklik, őket emeli ki képein, míg a hátteret, a kompozícióba nem illő, nemkívánatos részeket lefesti.
Első ránézésre valóban fotográfiákat látunk, de ha közelebbről nézzük fényképeit, felfedezhetjük finom ecsetvonásait, s azt, ahogy a színekkel játszik: szubjektív gondolatai, érzelmei köszönnek vissza képein. Vagy közvetlenül a képek nyomataira festett rá finoman, ahogyan a fényképészek tették száz évvel ezelőtt, vagy pedig vastag olajfestékkel fedte be őket, és csak néhány kiemelt képi elemet tartott meg. A művész kérdésünkre elmondta, hogy az éles kontrasztokat mindig igyekszik kiegyenlíteni. Az olykor homogén, túl világos égboltot vagy túl sötét tónusokat különféle festészeti technikákkal ellensúlyozza, így különleges hangulatvilág és harmónia árad alkotásaiból, amelyek fényképek és festmények is egyben. Ő maga fotográfiai festészetnek nevezte el próbálkozásait.
A Színe-java – A szülőváros emléke című tárlat ingyenesen látogatható január 15-ig (keddtől szombatig, 14 és 18 óra között) a Foton Galériában.
Borítókép: Vej Hsziang, a hazánkban élő kínai művész a tárlaton (Fotó: Bach Máté)
