Az első kötet 2013-ban jelent meg Aknay és az Ikon címmel. A művész nem ikonokat fest, de megközelítése, festészeti tér szemlélete közelít az ikonkészítés metódusához. Érzékelhető, hogy Szentendrén hatott rá a szerb egyházművészet közelsége.
Két évvel később egy evangéliumi sorozatról készült kötet jelent meg Aknay János Csend-történetei címmel. A festőművész Matula Péter Svédországban élő műgyűjtő megbízásából Jézus életének tizenkét állomását emelte ki és rendezte sorozattá.
A harmadik kötetben Nagy Márta Aknay János összes Krisztus ábrázolását foglalja össze, amelyben olyan festmények is szerepelnek, ahol Krisztust szimbolizálva csak a kereszt látható. Vannak olyan művei, ahol a keresztre feszített Jézus jelenik meg, de kereszt nélkül. Krisztus önmaga képviseli a krisztusság teljességét: földi megjelenését, tanítását, szenvedését, keresztre feszítését és a feltámadást. S vannak festmények, amelyeken a művész csak fejeket ábrázol Jézusra utaló attribútumok nélkül. Néhány képen csupán a töviskoszorút lehet felfedezni. Nagy Márta nem ismer még egy olyan festőt, akinek ilyen sok Krisztus-fej ábrázolása lenne. Legalább ötven művet számoltak össze, ami művészettörténeti ritkaságnak számít.
A szerző a művekkel kapcsolatban két előképre hivatkozik. Az egyik az Abgar-féle kép, a másik a Veronika kendője. Az Abgar-féle nem kézzel festett Krisztus-kép az ikonfestészet és az egész keresztény művészet ábrázolásának az alapja. Ez a kép még nem a szenvedő Jézus-arcot őrizte meg, ellentétben a Veronika kendőjével. Az asszony a keszkenőt a Via Dolorosán adta át Krisztusnak, hogy törölje le magáról a vért és az izzadságot. A művész Krisztus-fejei ehhez a két prototípushoz nyúlnak vissza: a még nem szenvedő Jézust, valamint a fájdalmak útját járó Krisztust jelenítik meg. Fehér Krisztusai a feltámadott Jézust ábrázolják. Aknay János műveiben megkísérli kitapintani a töprengő, a kérdező, a válaszra váró Megváltó valós személyiségét.
A festőművész Krisztus-képei szakrális használatba is kerültek. Ilyenek az egyház által fölszentelt pilisszentlászlói pléhkrisztus vagy a tagyoni pléhkrisztus, utóbbi az európai Mária-út mellett látható. Ide tartoznak azok a munkái, amelyek magánemberekhez kerültek, és feltehetőleg magánájtatosság részét képezik. Oltárképe a balatonboglári evangélikus templomban, corpusa a kiskőrösi Szent József-templomban láthatók.
Aknay János Krisztus ábrázolásai végighúzódnak a művészetén.
Szentendrén az idős kortárs mestereknél – Deim Pálnál, Korniss Dezsőnél és Vajda Lajosnál – olyan műveket és kifejezésformákat látott, amelyek lelkileg közel álltak hozzá, és hasonló munkák elvégzésére inspirálták. A művész már 1972-ben festett corpust több változatban is. A kétezres évek elején történt valami az életében, ami szintén felerősítette benne, hogy hasonló műveket alkosson. Krisztus-portréi gyorsan és expresszíven készült alkotások, s a művész belső érzelmi állapotát tükrözik. A fejek többségét az utóbbi években festette, még a kéziratírás közben is születtek új alkotások.
Az elmúlt két évtizedben, miközben a konstruktív, szürrealista művein dolgozott, időnként teljesen mélyről kiszakadtak belőle Krisztus- és angyalképek. Örömmel vállalta a felkéréseket pléhkrisztusok elkészítésére is, neki ezek a feladatok szívhez szólók, mindig kihívásként tekint rájuk.
Borítókép: Aknay János festőművész a műtermében (Fotó: Teknős Miklós)
