Örkény István Az otthon című egyperces novellája a Holokauszt borzalmát megjelenítő legerősebb hatású írásművek egyike. Tömör, kopogós dialógusa kérlelhetetlen pontossággal idézi meg azt, amire nehéz szavakat találni. Éppen ezért vitte magával ezt az elbeszélést Fekete Péter január 24-én a Nemzeti Táncszínház Habiszti című előadásának premierjére.
– Nagyjából négyéves hagyomány ez a munkámban – mondta az államtitkár a Magyar Nemzetnek. – Kulturális államtitkárként fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet minden olyan értékre, amely a látóterembe kerül. Az elmúlt négy év alatt több mint háromszáz ilyen bemutatót tartottam, és mára ez kedvelt hagyománnyá vált, az újságírók, a szervezők már előre kérdezik, mi lesz a mai kultúrkincs.
Fekete Péter kultúrkincseire a napokban egy politikai támadás irányította rá a figyelmet: Brenner Koloman, a Jobbik politikusa – mit sem tudva ezekről a négy éve zajló kulturális performanszokról – tolvajt kiáltott.
Könnyű utánaolvasni, az elmúlt években olyan kincsek kerültek elő az államtitkár bemutatóin, mint az első Nemzeti Színház színpadának egy deszkadarabja, egy Liszt-zongoramű helyben előadva, a Magyar Televízió első kísérleti adása videóról bemutatva, vagy éppen egy néptáncos pár kékfestő viseletben.
Fekete Péter egy nappal a Nemzeti Táncszínház bemutatója előtt az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár megnyitó ünnepségén vett részt. Ott egy olyan futball-labdát mutatott be, amelyet valaki Esterházy Péter búcsúztatására hozott el, tisztelegve a futballért rajongó író emléke előtt. Az esemény végeztével hivatalosan kölcsönzött ki egy Örkény-kötetet. A választás oka kettős: maga Esterházy Péter is fontos pályatársnak tekintette Örkény Istvánt, a kiválasztott, Az otthon című elbeszélés pedig kapcsolható a színház Habiszti című, holokauszt-témájú előadásához.
– Akkor otthon leszünk, mondja a lágerben élő édesanya négyéves kislányának, és az ezt követő rövid párbeszédből bomlik ki az elbeszélés problematikája – beszélt a műről Fekete Péter.
Azért választottam ezt a novellát, mert egy közös vágyunkra utal, hogy legyen olyan tér és idő, amikor mindannyian azt érezzük, otthon vagyunk.
