…már-már a meghatódásig büszke vagyok erre a csapatra, szeretnék velük dolgozni, míg hagyja a Fennvaló
– mondta két évvel ezelőtt, amikor – immár a betegsége tudatában – a Háromszék Táncegyüttes fennállásának harmincadik évfordulója alkalmával beszélgettünk.
Eddig hagyta, mondhatnánk most a hívő ember bölcs belenyugvásával, miután január 5-én súlyos betegség következtében elhunyt Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója. Csakhogy hamis lenne ez a belenyugvás, legalábbis egyelőre, amikor a halálhoz és az életmű lezárásához egyaránt túl fiatal emberrel kapcsolatosan tolulnak fel az emlékek, érzelmek, a ki nem mondott köszönőszavak.
Mint annyian az erdélyi táncházmozgalom, a magyar népi kultúra ápolói közül, Deák Gyula is a legendás néhai néprajzkutató, Kallós Zoltán köpönyegéből bújt ki. Korábban semmiféle kapcsolata nem volt a néptáncos világgal, a falujárással, Marosvásárhelyen nőtt fel városi gyerekként, közvetlen falusi tapasztalatokra nem nagyon tehetett szert. A nyolcvanas években az akkor utolsó éves színművészeti hallgató, a táncházmozgalom egyik emblematikus alakja, Panek Kati vitte be Kallós világába az újdonsült kolozsvári egyetemistát. A fiatalember családi örökségnek számító vadonatúj Daciája, a Lajoskának becézett piros autó hamarosan a mozgalom szimbolikus járművévé vált, bár Deák Gyula azért jóval több volt egyszerű taxisnál.
Ezekben az években, ezen utak alkalmával roppant fontos iskolát jártam ki. Akkoriban szívtam magamba mindent, olyan világgal, tárgyakkal találkoztam, olyan emberekkel beszélgethettem, akikkel másképp talán soha
– mesélte a későbbiekben.

Rengeteg, már-már rejtőinek ható történet, tapasztalat és felbecsülhetetlen kapcsolati tőke birtokában friss diplomás mérnökként is utolérte a kultúrateremtés kötelessége. A kézdivásárhelyi csavargyár tánccsoportjának vezetője akkortájt disszidált, Jakabos Csaba gyárigazgató pedig magához hívatta Deák Gyulát: mától maga vezeti az együttest. Deák hiába próbálta tudatosítani a nagy hatalmú direktorban a táncház, illetve az üzemi tánccsoportnál alkalmazott mojszejevi iskola közötti nem elhanyagolható különbséget, Jakabost nem érdekelte az érvelés: – Maga úgy csinálja, ahogy akarja, csak jól csinálja! – és ezzel lezárta a vitát.