„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – idézte a megnyitón Robert Capát Monszpart Zsolt, a támogatáskezelő főigazgatója, aki elmondta: 2021 júliusa óta szerveznek kiállítássorozatot a tehetségek minél szélesebb körben való megismertetéséért. Nem kizárólag az Emmi háttérintézményének fővárosi székházában, Debrecenben és Miskolcon szintén, s tervezik, többek között, balatonfüredi és kaposvári tárlatok szervezését.
– Az elmúlt négy esztendőben 335 milliárd forinttal segítettük a kultúra szereplőit – árulta el a főigazgató, a folytatásban kiemelve: a világ sokkal inkább fotós nemzetnek ismeri a magyart, mint mi saját magunkat.
Fekete Péter, az Emmi kultúráért felelős államtitkára, a kiállítás fővédnöke emlékeztetett: az Emet aulájában új kulturális színtér született és vált Budapest egyik kiemelt helyszínévé.
– Remek választás, mert a művészek, akik itt megfordulnak támogatásért, óhatatlanul is elmennek a kiállított műtárgyak előtt, s bizony sok ezer emberről van szó – fogalmazott az államtitkár, majd a már jól ismert fordulattal élve –
amit az egykor szélsőjobboldali, mára szélsőbaloldalivá vedlett Jobbik politikusa egyszerűen „folytatólagosan elkövetett lopásnak” titulált –, bejelentette: kulturális államtitkár zsebe mindig kulturális kincsekkel van tele, soha nem jár kulturális kincsek nélkül.
– És mindig visszaviszi a kincseket oda, ahonnan elhozta – hangsúlyozta, majd elővett egy, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrizte, 1931-es sztetoszkópot.
– Azért a szívdobbanását követni tudó eszközt hoztam, mert a fotóművészet igen közel áll hozzám – mondta Fekete Péter, aki Oliviero Toscani olasz fényképészt és reklámtervezőt idézte: „A fotózás nem szegény rokona a festészetnek vagy a filmezésnek. Ez az a képzőművészet – és sokáig az is marad –, amely feltalálta a modern látványt.”
– Toscani gondolatát különösen érvényesnek érzem Urbán Ádám cirkuszi fotói kapcsán, amelyek összekapcsolják a cirkusz és a vizualitás világát. A művészt elsősorban nem a látvány érdekli, nem a csillogás. Habár a Fővárosi Nagycirkusz állandó fotósaként az elmúlt évtized valamennyi előadásáról és próbájáról számtalan képet készített, mégis elsősorban az ember érdekli.
