– Ha meg akarnánk nézni Kertész Mihály összes filmjét, akkor megszakítás, vagyis szünet és alvás nélkül két hétig tartana – mondta Barkóczi Janka, a Nemzeti Filmintézet munkatársa, aki Alan K. Rode Kertész Mihály munkásságáról szóló kiadványát méltatta. A szakember kiemelte, hogy Kertész filmjeiben nagy hangsúlyt helyezett a látványvilágra. Nevéhez sok monumentális díszlet, sok tömegjelenet is fűződik. A bevezetőben arról is szó volt, hogy attól sem riadt vissza, ha nagy testű állatokkal kellett dolgoznia; lovak, sőt még elefánt is szerepelt a filmjeiben.
Barkóczi Janka arról is beszélt a könyvbemutatón, hogy Kertész Mihálynak temérdek alkalommal kellett megújulnia. Néha a technikai fejlődés miatt, néha azért, mert a magyar filmgyártás után alkalmazkodnia kellett az amerikai körülményekhez. Megtudtuk, hogy Kertész Mihály filmes karrierje minden filmtörténeti fordulópontot túlélt. Amikor a némafilmből hangosfilm lett, amikor megjelent a szélesvásznú vetítési lehetőség, amikor a fekete-fehér alkotásokat felváltották a színes képek a mozivásznon, ő az elsők között készített sikerfilmet az új megoldásokat kihasználva.
Kertész Mihályt tehát azért nevezték ezerarcú filmrendezőnek, mert nem volt jellemző rá a szerzői filmesek kézjegye, nagyon különböző műfajú és témájú alkotások fűződnek hozzá, ám az is igaz, hogy sokkal több az olyan filmje, amely közönségsiker lett, mint amely megbukott.
A kultuszfilmként emlegetett Casablanca filmrendezőjéről keveset tud a közönség. Pedig – még mikor hazánkban élt – ő volt az első, aki Bánk bán-filmet forgatott, amely viszont eltűnt. Mindez az összes Magyarországon forgatott filmjéről elmondható. Egy részük megsemmisült, egy részük elveszett, bár mindig van remény arra, hogy még előkerülhetnek külföldi filmarchívumokból vagy egy magánszemély magántulajdonából.
Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet igazgatója, mielőtt átadta volna a terepet a szerző videóüzenetének vetítéséhez, elmondta, hogy Alan K. Rode film noir kutatóként találkozott először Kertész Mihály kultuszfilmjével, akinek művészetében aztán éveken át elmélyült. Ráduly György méltatta a nemrég betegségben elhunyt Balogh Gyöngyi munkásságát is. Ennek a kiadványnak a magyar vonatkozású fejezetei is felhasználták a neves filmtörténész kutatásait. Bár a szakember nem élhette meg a könyv megjelenését, neve örökre fennmarad mindazok emlékezetében, akik valaha is némafilmmel akarnak foglalkozni.
A könyvbemutató nemcsak azzal a különlegességgel szolgált, hogy Kertész Mihályt a Curtiz című filmben alakító Lengyel Ferenc színművész révén hallhattunk részleteket a könyvből, hogy megismerhette a közönség a Casablanca koktélt, hogy a filmrendező munkásságából összeállított montázst Mekis Péter zongoraművész élő kíséretével nézhette meg, hanem azzal is, hogy Torma Galina, a Nemzeti Filmintézet munkatársa néhány másodperc erejéig egy archív dokumentum felvételen rábukkant Kertész Mihályra, aki éppen nyílt terepen filmet rendezett még Magyarországon.
A kiadványban olvasható, hogy a 180 filmből álló életműve meghaladja a legendás John Fordét és George Cukor, Victor Fleming és Howard Hawks filmjeinek együttes számát.
Arról is olvashatunk a könyv ajánlószövegében, hogy Rode nemcsak a rendező figyelemre méltó alkotói örökségét tanulmányozta, de Kertész drámáktól sem mentes magánéletébe is betekintést nyújt. A szerző megvizsgálta tartós, inspiráló kapcsolatát feleségével, Bess Meredyth forgatókönyvíróval, valamint felvázolta tágabb családjának történetét is. Ez az aprólékosan kidolgozott, információgazdag és szórakoztató életrajz rendkívül árnyaltan mutatja be Hollywood aranykorának egyik legtehetségesebb filmesét, Michael Curtizt, aki nekünk, magyaroknak mindig is Kertész Mihály marad.
Borítókép: Humphrey Bogart és Ingrid Bergman a kultikus Casablanca egyik jelenetében (Fotó: Oszlányi Gyöngyvér)
