– Ha meg akarnánk nézni Kertész Mihály összes filmjét, akkor megszakítás, vagyis szünet és alvás nélkül két hétig tartana – mondta Barkóczi Janka, a Nemzeti Filmintézet munkatársa, aki Alan K. Rode Kertész Mihály munkásságáról szóló kiadványát méltatta. A szakember kiemelte, hogy Kertész filmjeiben nagy hangsúlyt helyezett a látványvilágra. Nevéhez sok monumentális díszlet, sok tömegjelenet is fűződik. A bevezetőben arról is szó volt, hogy attól sem riadt vissza, ha nagy testű állatokkal kellett dolgoznia; lovak, sőt még elefánt is szerepelt a filmjeiben.
Barkóczi Janka arról is beszélt a könyvbemutatón, hogy Kertész Mihálynak temérdek alkalommal kellett megújulnia. Néha a technikai fejlődés miatt, néha azért, mert a magyar filmgyártás után alkalmazkodnia kellett az amerikai körülményekhez. Megtudtuk, hogy Kertész Mihály filmes karrierje minden filmtörténeti fordulópontot túlélt. Amikor a némafilmből hangosfilm lett, amikor megjelent a szélesvásznú vetítési lehetőség, amikor a fekete-fehér alkotásokat felváltották a színes képek a mozivásznon, ő az elsők között készített sikerfilmet az új megoldásokat kihasználva.
Kertész Mihályt tehát azért nevezték ezerarcú filmrendezőnek, mert nem volt jellemző rá a szerzői filmesek kézjegye, nagyon különböző műfajú és témájú alkotások fűződnek hozzá, ám az is igaz, hogy sokkal több az olyan filmje, amely közönségsiker lett, mint amely megbukott.
A kultuszfilmként emlegetett Casablanca filmrendezőjéről keveset tud a közönség. Pedig – még mikor hazánkban élt – ő volt az első, aki Bánk bán-filmet forgatott, amely viszont eltűnt. Mindez az összes Magyarországon forgatott filmjéről elmondható. Egy részük megsemmisült, egy részük elveszett, bár mindig van remény arra, hogy még előkerülhetnek külföldi filmarchívumokból vagy egy magánszemély magántulajdonából.

Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet igazgatója, mielőtt átadta volna a terepet a szerző videóüzenetének vetítéséhez, elmondta, hogy Alan K. Rode film noir kutatóként találkozott először Kertész Mihály kultuszfilmjével, akinek művészetében aztán éveken át elmélyült. Ráduly György méltatta a nemrég betegségben elhunyt Balogh Gyöngyi munkásságát is. Ennek a kiadványnak a magyar vonatkozású fejezetei is felhasználták a neves filmtörténész kutatásait. Bár a szakember nem élhette meg a könyv megjelenését, neve örökre fennmarad mindazok emlékezetében, akik valaha is némafilmmel akarnak foglalkozni.