Milius filmjében tehát egyrészt a médiát kritizálja, amely szenzációhajhászása közben nem veszi észre, hogy embereket gyilkoló bankrablókat sztárol, másrészről azt is bemutatja, hogy egy kicsit sem romantikus a bankrablók élete, nemhogy szabad nem lesz a bűnöző, hanem éppen ellenkezőleg. Olyan kegyetlen és szűk börtönbe zárja magát a félelem révén, amely egyáltalán nem fogható a morális és törvények által előírt kötöttséghez, amelyben egy polgár él. Amikor Dillinger megkérdezi a nőt, akit szeret, hogy mit szeretne, bármit mondhat, ő teljesíti, a nő csak annyit mond, hogy elmenne vele táncolni. Vagyis a polgári élettől lenne boldog, amelyben szombatonként táncolnak és felszabadultan mulatnak az emberek a dolgos hétköznapok után. Milius legkegyetlenebb jelenete a filmben az, hogy hiába van temérdek pénze a bankrablónak, nem tudja elvinni felhőtlenül szórakozni a nőt, akit szeret, mert felismerik az étteremben, és menekülniük kell. Milius filmjében a fordulat akkor áll be, amikor már nemcsak az FBI, hanem az amerikai polgár is puskát fog, hogy megállítsa minden idők legpofátlanabb bankrablóját. Nem véletlen, hogy a mai napig Dillinger arca látható az FBI által használt céltáblákon.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: American International Pictures)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!