A zenei őrségváltás újonc katonái

Az elmúlt három évtizedben – sorozatos tagcserékkel tarkítva – a Griff többször is nekifutott, hogy visszatérjen a köztudatba, illetve a rock színpadára, ám egy-két éves közös muzsikálást követően valamennyi kísérlet kudarcba fulladt. A legutóbb összeállt ötös fogattal az egykori Proton örökébe lépett e-Music kiadó, Feltámadás címmel, exkluzív csomagolásban megjelentette a tizenegy dalt tartalmazó Griff-albumot.

x-default

Az elmúlt harminc esztendőben – sorozatos tagcserékkel tarkítva – a Griff többször is nekifutott, hogy visszatérjen a köztudatba, illetve a rock színpadára, ám egy-két esztendei közös muzsikálást követően valamennyi formáció feladta a küzdelmet. 

Az egykori Proton örökébe lépett e-Music kiadó a legutóbb összeállt ötös fogattal, Feltámadás címmel, harminckét esztendővel az első, MHV-s nagylemez után útjára bocsátotta a mesebeli madárról elnevezett, hányatott sorsú rockbanda tizenegy dalt felsorakoztató vadonatúj albumát. 

A látványos, nyolcoldalas digipack-csomagolás részletes információkat, valamint hatoldalas szövegkönyvet tartalmaz, a remasterizált dalok pedig méltán sorolhatók a nyolcvanas évek vége felé jelentkező újabb rockhullám ritka gyöngyszemei közé.

A mindvégig lendületes, modern rock jegyében született dallamos zene mellé tartalmas, néhol mélyenszántó gondolatokat közvetítő szöveg, valamint telt, ám mégsem túlzsúfolt hangkép, többnyire szerényen háttérben munkálkodó „billentyűszőnyeg” járul. Mindezek tetejébe markáns, arányosan adagolt, klasszikus vagy vintage hangzással megszólaló, ízes gitárszólóknak örvendhet a lemezhallgató. Az ének rendkívül tisztán, érthetően cseng, nyoma sincs a metálban dívó drasztikus torokhangoknak.

És akik mindezt közvetítik: az egyik ősalapító, a billentyűs Jülek Károly „Díno” mellé a másik két Jülek testvér is csatlakozott; Tamás szólógitárjával és a már méltatott szólóival, Erik pedig a mindvégig precíz, pregnáns dobolásával. Ugyanakkor rátaláltak Solti Ferenc „Frankie”-re, aki a basszushangokért felel, míg a dalokat egy kiváló metálénekes, Nachladal István „Nahi” tolmácsolja. Méghozzá oly módon, hogy alig-alig megkülönböztethető az eredeti frontember, Vertig József különleges orgánumától.

Szükség is van a hasonlóságra, hiszen az 1989-es stúdióalbumról négy újra rögzített – mai kor követelményeinek megfelelő hangminőségű, mégis az eredetihez hűen előadott – szerzemény is helyett kapott: a címadó Ezer szent ígéreten kívül az Állj, kímélj! (’89-ben még Állj, ne kímélj! címmel), a Más nem jutott, valamint a Kijátszott idő. 

Az új felvételek közül kettő a tavaly elhunyt basszusgitáros zseni, Szappanos György emlékének adózik 

(Megrögzött álmodozó; Hol a stex?), itt – és még két másik dalban – Temesi Bertalan veszi át a basszushangszert.

Az előbbi a klasszikus rock hagyományait követő kétnegyedes tempójú lüktetésével, levezető, zongorával megtámogatott ízes gitárszólójával különösen kitűnik az egyébként egyenletesen jó színvonalú, igényesen megkomponált dalok közül. Mindemellett nem szándékoztak megfeledkezni fiatalon és tragikus körülmények között eltávozott egykori énekesükről sem: 

Vertig József előtt szép gesztusként az albumzáró Hazaértél… tételével – egy szál zongora-orgona kísérettel – tisztelegnek. Az emlékdal utolsó két sora beszédesen árulkodik a régi harcostárs, billentyűs-szerző érzelmeiről: „… Jól döntöttél, sose szégyenkeztél / Sokat áldoztál, így búcsúzz el, ma hazaértél”.

Borítókép: Griff zenekar (Fprrás: griffrock.hu)