A belső- és közép-ázsiai sztyeppék addig lakatlan vidékét birtokba vette az ember. Később ezekből alakultak ki a lovas nomád civilizációk,
ezek közül a sztyeppeit emelték ki, hogy részletesebben bemutatják. – Így láthatjuk, hogy a Botaj-kultúra élénk történelmi nyomot hagyott, amellyel egyes tudósok a ló első háziasítását hozzák összefüggésbe – sorolta az antropológus. – Az utóbbi évek genetikai kutatásai azonban kimutatták, hogy ez a lófajta nem őse a mai háziasított lófajtának – mondta. A kiállításnak három nagy központi alakja van. Az egyik egy ősló, a másik egy vadló, valamint egy hun lovas.
Ezen a tengelyen eljutunk az idővonalon a magyar honfoglalás koráig, amelynek hiedelemvilága, szokásai és hadszervezetének legfőbb jellemzői a sztyeppei lovas nomád kultúra nagy örökségéből eredeztethetők.
Itt bemutatják a ló fontosságát őseink életében, valamint a Magyar–Turán Alapítvány által készített szép rekonstrukciókat. Aranyozott és ezüstözött lószerszámok láthatók, illetve a hun kori lovas, akinek fegyverzete és viselete régészeti leletek alapján készült rekonstrukcióból tevődik össze. A lovas arca a marosszentgyörgyi hun lelet antropológiai arcrekonstrukciója. Így szembenézhetünk egy hun kori arccal, amelyet a tudomány megalkotott. Elérkeztünk a magyarság kultúrájához, ahol egészen a modern kori lótartásig láthatunk ismertetést. – A magyar lófajták és a lovas sport bemutatásáról is szó esik a kiállításon – mondta Bíró András Zsolt.
– Sokszor elhangzik, hogy lovas nemzet vagyunk. Ez nemcsak egy ránk hagyott gyönyörű örökség, hanem feladat is, melyet élővé kell tenni. Feladatunk, hogy az őseinktől ránk maradt lovas tudás emlékét, nimbuszát ápoljuk, hogy elmondhassuk, a magyar nemcsak lovas nemzet volt, hanem jelenleg is az, és az is marad
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!