A film több szempontból is a Badacsonyhoz köti a történetet. Hiszen nemcsak mint forgatási helyszín kapcsolódik a gyönyörű Balaton-felvidéki tájhoz, hanem magának a regénynek a keletkezése is innen származtatható. Tatay itt élt, és kitalált szereplői is ezen a vidéken élnek. Az egész mű keletkezésének origója és fő viszonyrendszere a bazaltsziklás hegy. Bár a filmben nincs pontosan meghatározva, hogy mely falvakban járunk, a látott képekből és jelenetekből viszonylag könnyedén kikövetkeztethető, hogy
Badacsonytördemic és a Badacsonylábdihegy környékén kell keresni a történet nyomait.
Az író, aki a forgatókönyvet is jegyzi, szereplőit nagyrészt helyi emberekről mintázta és a róluk hallott történeteket dolgozta fel.
A cselekmény onnan indul, hogy a második világháborút követő szovjet fogságból a magyar katonák végre hazajutnak. A szőlészettel és földműveléssel foglalkozó Kós Ferenc (Görbe János) honvéd is megérkezik otthonába, elgyötörve és betegen. A házban szomorú hír fogadja: felesége meghalt, kisfiukat most sógornője, a púpos Tera (Psota Irén) neveli. A fájdalomban megtört férfi csak nagyon lassan gyógyul. A konfliktushelyzet abból alakul ki, hogy Tera időközben beleszeret Ferencbe, aki viszont a kedvességen túl mást nem tud ígérni a nőnek. Az özvegyember tavasz végén lélekben megerősödve megismerkedik Zsuzsával (Bara Margit), aki egy helybéli módos gazdánál dolgozik napszámosként. Feleségül veszi a szépségéről messze híres nőt, és összeköltöznek a hegyoldalban lévő kis házban, ahol így viszont már nem marad hely Terának. A testi fogyatékos nő mindent vállal, csak ott maradhasson a háznál, az udvar körül. Erőszakos viselkedésével azonban folyamatosan nő a feszültség, melynek csúcspontjaként bekövetkezik a dráma és a tragédia. Ferenc tette lezárja a filmet.
De a látszólagos jó megoldás, saját gyengesége egyben bukása is. Tudja, hogy végzetes hibát követett el, amely alól nincs feloldozás. A megbánás pillanatában lelkiismerete végül arra készteti, hogy legalább kisfiának adjon egy új esélyt az élethez.