– Még mozgott. Olyan volt, mintha menekülne, harcolna az életéért. Ez a törékeny, egészséges pici baba. Aztán hirtelen nyoma sem volt. Hétfőn az első dolgom lesz beadni a felmondásom, és vége. Soha többé nem akarok részt venni abortuszban – mondja a Váratlan élet (Unplanned) című, 2019-ben készült film főszereplője, Abby Johnson, aki valós, élő személy. Johnson – akinek Unplanned című könyvéből készült a film – egy abortuszokat végző amerikai magánklinika vezetőjeként 22 ezer abortuszt menedzselt egészen addig, amíg beugróként részt kellett vennie egy beavatkozáson. Az ultrahang monitorán viszont olyat látott ekkor, ami egy csapásra megváltoztatta az abortuszról való gondolkodását. Chuck Konzelman és Cary Solomon filmjében nemcsak a főhősnő, hanem a nézők is végigkísérhetik egy magzat életének utolsó pillanatait. Ahogy az anyaméhben lubickol, él, mindannyian láthatjuk az emberi élet legnagyobb csodáját, Isten legújabb teremtményét. Majd mintha megérzett volna valamit abból, ami következni fog, ez az apró élet menekülni próbált. Csak néhány pillanat adatott neki ezek után az életéből, mert a következő pillanatban elvágták a köldökzsinórt és kiszippantották a babát, aki egy üvegedénybe került holtan. Így kezdődik a film, majd visszaugrunk az időben, megismerjük Abby Johnson életének történetét, aki egyrészről családot épít és gyermeket vár, másrészről – mivel remek módon meg tudja győzni a bizonytalankodó nőket arról, hogy nem veszélyes az abortusz – igencsak gyors karrierje során egy abortuszokat végző magánklinika vezetője lesz.
Chuck Konzelman és Cary Solomon, akik filmdrámák írása és rendezése előtt akciófilmek, sőt még horrorfilm készítésében is részt vettek, fiatal nézők számára is hitelesen ábrázolják azt a lelki folyamatot, ahogyan egy karrierista nő szembesül azzal, hogy
a siker és a pénz nem mérhető össze az emberi élettel.
Abby Johnson egy hamis ideát kerget, azt gondolja, hogy cégük, a Planned Parenthood (érdemes lefordítani magyarra: tervezett szülőség) azért dolgozik, hogy egyre kevesebb abortusz legyen. A főnöke ugyanis kimondja, hogy a fizetős egészségügyi intézmény növekedéséhez több abortuszra van szükség, növelni kell a beavatkozások számát. Mindez egyrészt kőkeményen kritizálja az embertelen fizetős egészségügyi intézményeket, másrészt arról is szól, hogy hamis és naiv ideát dédelgetett Abby Johnson a beavatkozások csökkenésével kapcsolatban. Itt érdemes megjegyezni, hogy a néző amúgy se érti, miért csökkenne az abortuszok száma, ha az intézmény semmit nem tesz ellene. Másrészről azzal is szembesül a főhős – és persze a néző is –, hogy kicsit sem veszélytelen beavatkozásról van szó, egy kamaszlány például annyira vérzik az abortusz után, hogy egy óráig kell küzdeni azért, hogy stabilizálják az állapotát. A dráma az, hogy a komolyabb beavatkozásra nem felkészült intézmény azért nem hívja a mentőket, hogy elkerüljék a médiafigyelmet, de ami a legfájdalmasabb, hogy elég valószínű, hogy ennek a lánynak soha többet nem lehet gyermeke.
