A Bartosz Sztybor által írott történet központi kérdése alighanem így hangzik: mihez kezdjen magával az ember, ha a világban elfoglalt pozíciója távol esik attól, amelynek betöltésére hivatott? Annyi ugyanis már az első néhány oldal után is világos, hogy Geralt nem pusztán munkát keres, de egyben élete célját, értelmét is. És ezzel nincs egyedül: valamennyi főbb karakter szembesül vele, hogy ideje lassan lepereg…
A Sötét emlékek alaphangulata tehát olykor merengő, olykor melankolikus, de mert az általa felvetett kérdések sora folytatható – mi az idillikus, paradicsomi állapotok fenntartásának ára?, milyen mértékben befolyásolják a jelent a múltban elszenvedett sérelmek és traumák?, az illúziók minden esetben ártalmasak, vagy olykor segíthetnek? –, helyenként már-már depresszív is.
A történetet ugyanakkor nem csupán lélektani irányultság jellemezi. Mivel egy halálesetet övező rejtély felfedése áll a középpontjában, krimiként is felfogható. Az egyik fő szál lezárásának mellőzésével a lezáratlanság benyomását kelti az olvasóban, de csakugyan vannak helyzetek, melyekben nem lehet egyértelmű, végleges és mindenki számára megnyugtató megoldást találni. Sztybor megközelítése e tekintetében tehát leginkább realistának mondható. És ha mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a szerző végső soron a mágia használata ellen érvel, egyértelművé válik: a Sötét emlékek távolról sem szokványos fantasy!
A hozzá társuló rajzokat több kritika érte a rajongók részéről. Annyi az első néhány képkocka után is megállapítható, hogy Amad Mir stílusára komoly hatást gyakorolt Mike Mignola (egyebek mellett a Hellboy [Pokolfajzat] nevű képregénykarakter megalkotója), de emellett más is elmondható a képeiről: az apróbb részletek kidolgozását mellőzi, emberi és szörnyalakjai így kissé sematizált hatást keltenek.
Nagylátószögű képei ugyanakkor konkrétabbak és megkapók: az erdei táj kitárul, a fogadó sivársága a néző/olvasó bőrére telepszik, a városka zegzugos utcái mintha csak fényképezőgép keresőjén keresztül látnánk, a varázsló tornya a maga lepusztultságában is méltóságteljes…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!