Apollón és Daphné minden idők két legjobban kifaragott alakja, az alkotó elhiteti velünk, hogy a márvány alakok futnak. Bernini technikája – amellyel a hihetetlenül filigrán ujjakat és leveleket kifaragta a márvány megrepedése nélkül – máig részben ismeretlen.
A negyedik részletesen bemutatott mű Dávid, „akinek” Bernini saját arcvonásait kölcsönözte. Önéletrajzában érdekes és fontos kijelentést tesz ezzel kapcsolatban: „Az ifjú Dávid hamarosan király lesz. Én magam vagyok Dávid.”
Amint korábban már említettem, a szoborcsoportok elhelyezésének a palotában is jelentősége van, nagy valószínűséggel egy ikonográfiai koncepció részei voltak az egyenként három méter magas alkotások. Az egyik oldalon Apollón és Daphné, valamit a Perszephoné elrablása látható, a másik oldalon velük átellenben Aeneas és Anchises, akik a Római birodalmat keresztény birodalommá formálták és Dávid (aki a kereszténység és a pogányság között feszülő ellentétet is jelképezi), mint Krisztus előképe.
Feltevődik a kérdés, hogy miért készült három szoborkompozíció, és miért magányos főszereplő Dávid? Erre is választ kapunk a filmben.
Borítókép: A Perszephoné elrablása sokoldalúan egyedi alkotás, tökéletes, makulátlan carrara-i márványból kifaragva (Fotó: Pannonia Entertainment)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!