– A Chalga életemben az első együttes, ahol nem népzenét éneklek – árulta el Fekete Bori, no meg azt is: mindig vágyott erre.
Persze sokat kell tennie a népdalétól eltérő énekstílus elsajátítása érdekében, ő pedig tesz: gyakorol, énektanárhoz jár.
– Tamás olyan dallamokat ír, amelyekkel egyébként is foglalkoznom kell – vallotta be, megjegyezve: tévhit, hogy a népdaléneklés kimerül a hangos éneklésben; az azért alakult ki, mert a hangszerek egyébként elnyomnák az énekest.
– Mindenkinek a saját hangján kell énekelnie. Akkor természetes, ha az ember a beszédhangjához a legközelebbin énekel – folytatta a magyarázatot Fekete Bori. – Így máris közelebb vagyunk a könnyűzenéhez. Persze sosem engedem el az autentikus népzenét, mindig abból merítkezem. Nem tudnék nélküle élni.
– Vajon a régebbi szerzeményeknek mi lesz a sorsuk? – érdeklődöm.
– Nyilván akadnak olyan kötelező számok, amelyeket a rajongóknak hallaniuk kell a koncerteken.
– Nagyon jól működnek a régi számok az új hangszerelésben
– felelte Zagyva Tamás.
– Amikor én három éve bekerültem a zenekarba, s a régi számokat már az új hangszereléssel tanultam meg, az hihetetlenül izgalmas volt – mondta Fekete Bori.
Nekem pedig igazat kell adnom, lévén a beszélgetés után maradtam a próbateremben, s meggyőződhettem, milyen dögösen szólnak a funkys ritmusra a népzenei ihletettségű dallamok, no meg a szaxofon és a hegedű kettőse.
Borítókép: Chalga (Fotó: Teknős Miklós)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!