A nálunk is népszerű író, Bohumil Hrabal Morvaországban, Brünnben született 1914. március 28-án. Nevelőapja, Frantisek Hrabal a nymburki sörgyár könyvelője volt, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef – aki Pepin bácsiként jelent meg későbbi regényeiben – volt rá nagy hatással.
Ahogy az a Magyar Nemzet megírta: a második világháború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jirí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Hrabal, a jogi doktor – mielőtt hivatásos íróvá vált volna – dolgozott biztosítási ügynökként, kereskedelmi utazóként, papírgyűjtő telepen és a kladnói vasműben fizikai munkásként. Történeteinek alakjai olyan nyelven beszélnek, amely a megannyi széplelket ugyan megbotránkoztatja, de a stílus ínyenceit ritka műélvezetben részesíti.
A férfi egy sörfőzdében is dolgozott, és az ottani benyomások, emlékek visszaköszönnek Hrabal több, későbbi művében
– természetesen a Sörgyári capriccióban is.
Az író családjában egyébiránt többeknek volt művészi vénája: édesanyja és nevelőapja egyaránt amatőr színjátszók voltak, nagybátyja, Bohuslav Kilián nevéhez pedig két kulturális folyóirat kiadása is fűződik – olvasható az Origó cikkében.
Hrabal Nymburkban kezdte az általános iskolát, aztán egy évig járt abba a brnói gimnáziumba is, amelynek később szintén diákja volt a huszadik századi cseh irodalom másik óriása, Milan Kundera. Végül Nymburkban, egy szakközépiskolában tanult tovább, azután jelentkezett a prágai Károly Egyetemre, jogi karra. A diplomáját viszont csak 1946-ban szerezhette meg, mert a második világháború és a náci megszállás alatt bezárták a prágai egyetemeket. A háború éveiben tucatnyi helyen és munkakörben dolgozott: egy ideig volt vasúti forgalmista is – ebből az időszakból merít a Szigorúan ellenőrzött vonatok című másik klasszikusa –, valamint biztosítási ügynök, utazó árus, vasműben fizikai munkás, rakodó, majd színházi díszletező – olvasható Bohumil Hrabal Wiki-oldalán.
Irodalmi pályafutása 1948-ban indult, amikor is elsőként mint költő mutatkozott be,
egy verseskötettel, amelyet aztán a kommunista érában nem lehetett forgalmazni.
Az 50-es években Hrabal Jirí Kolár földalatti irodalmi csoportosulásának tagja volt – ebben a körben terjedtek a művei, ki nem adták őket.
Végül 1956-ban megjelenhetett két általa írt történet, és 1963-ban még az a kötete, a Gyöngyök a mélyben is napvilágot láthatott, amelyet 1959-ben, még a kiadás előtt egy héttel hívtak vissza. Ekkortól lett Hrabalból főfoglalkozású író: 1964-ben a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, 1965-ben pedig a Szigorúan ellenőrzött vonatok is megjelent.
Bohumil Hrabal halálában is önmaga maradt
Az egyik legjelentősebb cseh írónak a halála is olyan volt, mint az életműve: ahogy írásaiban találkozott a kisszerű és a felemelő, a kegyetlenség és a szépség senki máséhoz nem hasonlítható, szatirikus hangnemben,
úgy alakította sokak szerint szándékosan a halálát is.
Bohumil Hrabal éppen húsz éve, 1997. február 3-án halt meg: kizuhant egy prágai kórház ötödik emeleti ablakából, miközben galambokat próbált etetni. Kívánságának megfelelően egy olyan koporsóban temették el, amelyre annak a sörfőzdének a nevét írták fel, ahol annak idején édesanyja és nevelőapja megismerkedtek.
Kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt
Gyakran nagyon hosszú mondatokban fogalmazott.
Táncórák idősebbeknek és haladóknak (Taneční hodiny pro starší a pokročilé, 1964) című könyve egyetlen hosszú mondat.
Kedvenc karakterei gyakran fogalmaznak meg alapvető igazságokat a cseh kispolgár együgyű bölcsességével. Hősei egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is boldogságra törekvést. Írásait főleg a naplószerű fogalmazás jellemezte, emlékeit valósággal ráömlesztette az olvasókra, ezáltal a vizuális ábrázolás mellett rendkívül szuggesztív is volt.
Néhány Híres Bohumil Hrabal-idézet
Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.
– olvasható Bohumil Hrabal a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című műben.
- „édesjóistenem, ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű!”
- „Minden cselekedetem visszahull a fejemre, így aztán nap mint nap tanúja és oka vagyok drámáimnak.”
