Elveszett női lelkek mozija

A modern film megszületése, vagyis a hatvanas évek óta a francia művészfilmek adják a legpontosabb jelentést arról, milyen lelkiállapotban leledzik éppen a nyugat-európai nő. Jacques Audiard legújabb mozija is ilyen: három nő életének ábrázolása révén tűpontosan bemutatja, mik a legnagyobb lelki problémái a nyugat-európai posztmodern nőnek.

Ahol a nap felkel Párizsban Forrás: Vertigo Média Kft.

Jacques Audiard filmjében a három nőnek teljesen különböző a szexualitáshoz való viszonya. A legfiatalabb gyakorlatilag feszültségoldásra használja a szexuális életét, úgy tűnik, mintha semmi köze nem lenne az érzelmeihez. Iszonyatosan veszélyes tendencia ez, mert a film azt mutatja be, hogy így egy teljesen érzéketlen és közönyös nemzedék növekedik, amely nem ismer se Istent, se embert. A szó szoros értelemben is vehetjük az előbbi szófordulatot, mert azt látjuk, hogy a fiataloknak is nagyon nehéz spirituális kapaszkodók nélkül éldegélniük, aminek az is a következménye, hogy egyre közönyösebbek lesznek egymás iránt. De nemcsak a hitbéli kapaszkodók hiánya szembetűnő ebben az alkotásban, hanem az erkölcsi szabályok teljes ignorálása is.

Erkölcsi szabályok nélkül azonban elveszetté válik az ember, ezt látjuk a filmben is: egy elveszett nemzedék fiatal képviselője téblábol a mozivásznon, miközben minden szellemi, lelki és testi kincsét elvesztegeti.

Aztán látjuk a nőt, aki szorong a szexualitástól, mert nagyon meg akarna felelni a kor követelményeinek, csakhogy az érzékeny lelke egy igazán érzelmi alapon nyugvó szexuális együttlétre vágyna, nem pedig látványos tornagyakorlatokra. Belevaló és szeretni képes, türelmes és udvarlás révén a női bizonytalanságokat kezelni tudó férfi hiányában a teljes kétségbeesés felé rohan, a film egyetlen férfi tanárembere őt is csak kihasználja. Emiatt arra jut, ha férfival nem megy, akkor megpróbálja nővel, így kiteljesedhet a megfelelési vágya a nyugat-európai kor követelményei iránt.

A filmben bemutatott harmadik nő szexuális élete a másik véglet, hiszen pénzért videókamera előtt mutogatja magát meg azt, amit kérnek tőle. Végtelenül szomorú látni mindezt, de kortünetről van szó. Erről a nőről nem tudunk meg semmit, ahogy azok se tudnak meg semmit, akik nézegetik a neten. Ennek a nőnek szinte nincs is identitása, olyan, mintha nem létezne, elvesztette a lelkét.

Jacques Audiard az „angyalok tekintete” révén – fekete-fehérben – kissé túlesztétizált világot tár elénk, amelyben három nő életének bemutatása után azt látjuk: nincs kiút. Mindenki zsákutcába jut, a hit-, erkölcs- és értékmentes világ boldogtalanságra van kárhoztatva. A nők pedig, akik nem tudnak kiteljesedni egy férfi mellett, így elveszettként bolyonganak.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Vertigo Média Kft.)