Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Elveszett női lelkek mozija

A modern film megszületése, vagyis a hatvanas évek óta a francia művészfilmek adják a legpontosabb jelentést arról, milyen lelkiállapotban leledzik éppen a nyugat-európai nő. Jacques Audiard legújabb mozija is ilyen: három nő életének ábrázolása révén tűpontosan bemutatja, mik a legnagyobb lelki problémái a nyugat-európai posztmodern nőnek.

2022. 04. 23. 15:00
Ahol a nap felkel Párizsban Forrás: Vertigo Média Kft.
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elsősorban az a baj, hogy nincsen a nők közelében igazi férfi. Jacques Audiard Ahol a nap felkel Párizsban című 2021-es alkotásában egyetlen fekete tanárembert ismerünk meg, aki viszont nem tanít. Nemcsak hivatástudattal nem rendelkezik, de a nők lelki élete iránt is érzéketlen. Nem akar elköteleződni, a szexuális életen kívül nem igazán érdekli más az életben, a szakmája helyett ingatlanokat értékesít, ami jól mutatja, hogy a könnyebb pénzkeresési mód, a gondolkozás és küzdelem nélküli élet mellett teszi le a voksát.

A film társadalomkritikus éle az, hogy olyan világot ábrázol, ahol kipusztultak a nők mellől a valódi érzelmekre és elköteleződésre képes férfiak.

Aztán az a másik legfontosabb problémája a posztmodern nőnek Jacques Audiard filmrendező szerint, hogy képtelen helyén kezelni a saját szexualitásához való viszonyát. A francia művészfilmrendező nagyon kemény társadalomkritikát gyakorol ezen a téren is, és ez már csak azért is figyelemreméltó, mert ha valamilyen téren óriási a zavara a posztmodern embernek, akkor az biztosan a szexualitáshoz való viszony. Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy korunkban a fogyasztási termékek nagy részét szexualitással adják el, nem készül olyan film vagy sorozat, amelyben ne ábrázolnák valahogy (jobb esetben) férfi és nő szeretkezését. Pedig már az is egy fontos kérdés, miért kell nézegetnünk egy másik pár szerelmi életét az ágyban, miért kell folyamatosan stimulálni a posztmodern embert.

 

Jacques Audiard filmjében a három nőnek teljesen különböző a szexualitáshoz való viszonya. A legfiatalabb gyakorlatilag feszültségoldásra használja a szexuális életét, úgy tűnik, mintha semmi köze nem lenne az érzelmeihez. Iszonyatosan veszélyes tendencia ez, mert a film azt mutatja be, hogy így egy teljesen érzéketlen és közönyös nemzedék növekedik, amely nem ismer se Istent, se embert. A szó szoros értelemben is vehetjük az előbbi szófordulatot, mert azt látjuk, hogy a fiataloknak is nagyon nehéz spirituális kapaszkodók nélkül éldegélniük, aminek az is a következménye, hogy egyre közönyösebbek lesznek egymás iránt. De nemcsak a hitbéli kapaszkodók hiánya szembetűnő ebben az alkotásban, hanem az erkölcsi szabályok teljes ignorálása is.

Erkölcsi szabályok nélkül azonban elveszetté válik az ember, ezt látjuk a filmben is: egy elveszett nemzedék fiatal képviselője téblábol a mozivásznon, miközben minden szellemi, lelki és testi kincsét elvesztegeti.

Aztán látjuk a nőt, aki szorong a szexualitástól, mert nagyon meg akarna felelni a kor követelményeinek, csakhogy az érzékeny lelke egy igazán érzelmi alapon nyugvó szexuális együttlétre vágyna, nem pedig látványos tornagyakorlatokra. Belevaló és szeretni képes, türelmes és udvarlás révén a női bizonytalanságokat kezelni tudó férfi hiányában a teljes kétségbeesés felé rohan, a film egyetlen férfi tanárembere őt is csak kihasználja. Emiatt arra jut, ha férfival nem megy, akkor megpróbálja nővel, így kiteljesedhet a megfelelési vágya a nyugat-európai kor követelményei iránt.

A filmben bemutatott harmadik nő szexuális élete a másik véglet, hiszen pénzért videókamera előtt mutogatja magát meg azt, amit kérnek tőle. Végtelenül szomorú látni mindezt, de kortünetről van szó. Erről a nőről nem tudunk meg semmit, ahogy azok se tudnak meg semmit, akik nézegetik a neten. Ennek a nőnek szinte nincs is identitása, olyan, mintha nem létezne, elvesztette a lelkét.

Jacques Audiard az „angyalok tekintete” révén – fekete-fehérben – kissé túlesztétizált világot tár elénk, amelyben három nő életének bemutatása után azt látjuk: nincs kiút. Mindenki zsákutcába jut, a hit-, erkölcs- és értékmentes világ boldogtalanságra van kárhoztatva. A nők pedig, akik nem tudnak kiteljesedni egy férfi mellett, így elveszettként bolyonganak.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Vertigo Média Kft.)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.