Elsősorban az a baj, hogy nincsen a nők közelében igazi férfi. Jacques Audiard Ahol a nap felkel Párizsban című 2021-es alkotásában egyetlen fekete tanárembert ismerünk meg, aki viszont nem tanít. Nemcsak hivatástudattal nem rendelkezik, de a nők lelki élete iránt is érzéketlen. Nem akar elköteleződni, a szexuális életen kívül nem igazán érdekli más az életben, a szakmája helyett ingatlanokat értékesít, ami jól mutatja, hogy a könnyebb pénzkeresési mód, a gondolkozás és küzdelem nélküli élet mellett teszi le a voksát.
A film társadalomkritikus éle az, hogy olyan világot ábrázol, ahol kipusztultak a nők mellől a valódi érzelmekre és elköteleződésre képes férfiak.
Aztán az a másik legfontosabb problémája a posztmodern nőnek Jacques Audiard filmrendező szerint, hogy képtelen helyén kezelni a saját szexualitásához való viszonyát. A francia művészfilmrendező nagyon kemény társadalomkritikát gyakorol ezen a téren is, és ez már csak azért is figyelemreméltó, mert ha valamilyen téren óriási a zavara a posztmodern embernek, akkor az biztosan a szexualitáshoz való viszony. Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy korunkban a fogyasztási termékek nagy részét szexualitással adják el, nem készül olyan film vagy sorozat, amelyben ne ábrázolnák valahogy (jobb esetben) férfi és nő szeretkezését. Pedig már az is egy fontos kérdés, miért kell nézegetnünk egy másik pár szerelmi életét az ágyban, miért kell folyamatosan stimulálni a posztmodern embert.