Legfeljebb mackós bekuckózásra való a Téli álom

Egyre több lengyel film érhető el Netflixen. A streamingszolgáltató nemrég irodát is nyitott Varsóban, így a számok továbbra is nőni fognak. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Téli álom azonban sem a sport-, sem a romantikus filmek panteonjába nem kerül majd be.

Fotó: Netflix

Pozitívan csalódhatott, aki az elmúlt hónapokban lengyel filmeket keresgélt a Netflixen. Igényes drámák, jól felépített krimik és bájos romantikus vígjátok garmadájából válogathattak az érdeklődők. Piotr Fiedziukiewicz filmje elvileg ebbe a sorba illett volna bele. A lengyel snowboardbajnok fiú és az ünnepelt kínai zongorista lány Budapesten kibontakozó szerelme érdekes alapanyag lehetne, ám a film mégsem több sablonos kliségyűjteménynél, amelyet kelet-európaira fazonírozott diverzitással kell nyakon önteni a Netflix kívánalmainak megfelelően.

Adott a kőbunkó, magát istenadta tehetségnek tartó snowboardos, Maks (Józef Pawłowski), aki egy váratlan sérülés miatt elveszti összes szponzorát, barátnőjét és a pekingi olimpián való indulás lehetőségét is. Mivel valamiből élni kell, Budapestre utazik egy bemutatómunka kedvéért, ahol együtt tölt némi időt az élete megmérettetésére készülő, Chopin- és Liszt-virtuóz zongorista Súval (Selina Lo). A találkozás néhány magvas kínai bölcsesség pufogtatása után ahhoz vezet, hogy Maks hazatér Zakopanéba, hogy apja (Miroslaw Baka) rendhagyó módszereivel – minden orvosi jóslat és javaslat ellenére – felkészüljön az olimpiára, ahol némi bonyodalom után el is indulhat.

A film legnagyobb hibája, hogy Fiedziukiewicz rendezőként nem tudta eldönteni, sportfilmet vagy romantikus vígjátékot szeretne forgatni.

Bár a kettő többször működött már együtt, 2004-ben Paul Bettany és Kirsten Dunst például lubickoltak a wimbledoni szerelmesek szerepében, Pawlowski és Lo viszont szenved. Egyrészt néhány filmeleji és -végi snowboardjelenten kívül semmi nem köti őket a sporthoz, másrészt alig vannak együtt ahhoz, hogy a romantikához hihető kémia alakuljon ki köztük. A kapcsolat tekintetben még a szintén borzalmas kritikákat kapott 2019-es A szerelem visszavár is többet hozott, mivel ott legalább film felét egymás társaságában töltik a főszereplők. A Téli álomban viszont mindössze háromszor találkoznak és néha beszélnek telefonon. A Téli álom ugyanakkor elköveti A szerelem visszavár egyik legnagyobb hibáját: olyan sportág világhírű hőséről mesél, amely a főszereplő országában viszonylag gyerekcipőben jár.

Fiedziukiewicz próbál a dráma és az egyértelmű komédia között is egyensúlyozni.

Az előbbi a film legérdekesebb szála, Maks és szülei viszonyának a budapesti játékidőnél jóval hosszabb bemutatása érdekes drámaiságot hoz a filmbe, az apa-fiú kapcsolat messze érdekesebb, mint a szerelmi szál. A komédiát szintén a Zakopanéban játszódó második felvonás hozza el: három falusi bombanő – akik ráadásul testvérek – szeretne mindenáron Maks felesége lenni.

Hollywood jelenkori elvárása, hogy a filmek a rasszokat és kultúrákat illetően minél változatosabbak legyenek. Ezt rögtön kipipálja a Téli álom a kínai főszereplőnővel, ám tovább akarja színesíteni a palettát a tátrai kultúra bemutatásával. A probléma azonban, hogy az egyetlen erős női karakter Súé, míg a lengyel lányok a kelet-európaiakról szóló sztereotípiák megerősítései: szépek, szexisek, de üresfejűek, és egyetlen céljuk egy jóképű férfi. A koncepció nagyon hasonló az Emily Párizsban kelet-európai figuráihoz, de míg egy amerikai sorozat esetén a sablonos negatív ábrázoláson nem lepődünk meg, ugyanez egy lengyel–magyar koprodukció esetén furcsa.

Szintén az amerikai ábrázolásmódot idézi a szereplők angoltudása. A tengerentúlon gyakori karikatúraalap a nem angol szereplők akcentusa. A kifigurázás ellen többször felszólaltak már különféle szervezetek, épp ezért meglepő, hogy a Téli álomban az egyetlen tiszta angolt beszélő szereplő Sú, a lengyel karakterek kicsit szlávosan ejtik az angol szavakat, míg a magyarok fülsértő akcentussal beszélnek. 

A Nemzeti Filmintézet csaknem hétszázmillió forintos támogatása így nem látszik túl kifizetődőnek. A filmet egyébként a pekingi olimpia alatt mutatták volna be a mozik, ám végül a streamingen kötött ki. Igaz, épp a pandémia és az idei Oscar-gála tanulságai nyomán ez nem feltétlen probléma, illetve tény, hogy bár Budapest nem kapott túl sok játékidőt, az itt forgatott jelenetek szinte videóklipszerűen szépek és akár néhány perces útifimnek is beillenének. Ám ennyi valószínűleg még kevés lesz a sikerhez.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Netflix)