Vajon mennyire ismerjük a valódi húsvéti szokásokat, a történetek szereplőit? – vezette fel az egészen messzire vezető kérdéseket Takaró Mihály, arra hívva föl a figyelmet, hogy a keresztény kultúrkörben ma már az alapfogalmak is kevésbé ismertek. De vajon miért?
Mindig a kultusz terem kultúrát
– kezdte az irodalomtörténész az alapoknál közös gondolkodásra szólítva a hallgatóságot. A kereszténység mint kultusz körülbelül ezer év alatt megteremtette a keresztény kultúrát.
A fő kérdés az, mi történik napjainkban, amikor a kultúra eljutott oda, hogy veszteíni kezdett kultikus alapjaiból. Úgy vélte, háromfázisú folyamat vezetett idáig. Az első pont az elfelejtés, amikor a társadalom elvilágiasodik, a kultuszban gyökerező értékek és hagyományok halványodni kezdenek, az egyházi ünnepek fellazulnak. Ma már generációk nőnek fel úgy, hogy nem ismerik például a karácsony valódi hátterét sem. A második fázisban a társadalom ráépít valami mást a hajdani ünnepre. Erre a Valentin-nap példáját hozta fel. A harmadik és egyben legradikálisabb fázis a világnézeti alapokat rendíti meg.
Takaró Mihály elmondása szerint ha egy kultúra elveszti a kultuszban rögzített alapjait, akkor kiüresedik. Ezeket az éveket éljük most – figyelmeztetett az irodalomtörténész, aki hozzá tette, ezután következne a meghaladás kultúrája, de ehhez egy újfajta kultuszt kellene teremteni, amelyből megszülethet egy új kultúra. De ez már egy másik történet.
Ha vannak olyan ünnepkörök, melyek közérdeklődésre tarthatnak számot, akkor az egyik biztosan a karácsonyi, a másik a húsvéti ünnepkör
– vallja az irodalomtörténész. A nagyhét minden napjához kötődik valamilyen esemény, mely megihlette a magyar írókat és költőket. Sorra vonultatott fel irodalmi példákat, többek között Dsida Jenő Nagycsütörtök és Juhász Gyula Az utolsó vacsora című verseit. Végül a saját irodalmi műveiből, a Jeruzsálemi hétvége című, verseket és novellákat tartalmazó kötetéből olvasott fel. Az ünnepre hangolódást és az elmélyülést segítik ezek a szövegek, melyek egytől egyig a keresztény kultúra részei, valódi értékek.
Takaró Mihály irodalomtörténész gondolatmenete arra hívta föl a figyelmet, hogy
valódi értékeink nem cserélgethetők, hiszen egész műveltségünk a kultuszból sarjadt ki.
S, ha valaki azt kérdezné, miért is van egyre nagyobb szükség a kultúrára, a műveltségre, Takaró Mihálynak arra is van válasza:
Mindig felmerül a kérdés, hogy kell-e a műveltség. Kell, mert ha nincs, nem tudsz szabadon dönteni.
Borítókép: Takaró Mihály irodalomtörténész mutatta be a nagyhéti szereplőket (Fotó: Molnár Réka)
