Elég erős felütéssel kezdődik a könyv, ugyanis Pataky Attila írta hozzá az előszót, megemlítve benne, hogy a basszusgitáros mindig a jobbik énjét hozta elő belőle. Kiderül ugyanis, hogy egy majdnem verekedésbe hajló alkalommal Zsöci arcképe jelent meg előtte a képzeletében, és ez fogta vissza attól, hogy életveszélyes szituációba keveredjen. A megrázó képsorok után azonban visszaáll a világ és a kötet rendje, és az életút-interjú műfajának megfelelően a gyerekkorral folytatódik, illetve veszi kezdetét a sztori. Felvillan az anyuka kisboltja Miskolcon, ahol Zsöci számtalan alkalommal segédkezett, sőt érettségi után még dolgozott is – igaz, az akkori viszonyok megítélése szerint feketén. A kötet visszavarázsol bennünket abba az időbe, amikor még Miskolc határában, illetve Diósgyőrött szarvasmarha-legelők voltak, és a gulyák vonulása mindenki számára nagy látványosságnak számított, miközben egy újonnan épült, a szántóföld közepén rövid ideig egyedül álló művelődési ház köré egy egész kis szocreál városrész épült fel, természetesen panelból. Ezen a környéken nőtt fel Zsöci, aki annak rendje és módja szerint gyerekkorában megfertőződött a rockzenével, elmondása szerint a Led Zeppelin Whola Lotta Love című száma úgy nyerte el a tetszését. hogy amikor legelőször életében hallotta, csak egy ismerőse dúdolgatásán keresztül ismerte meg a dallamot. Járt tánciskolába is, a tánctanárnőnek pedig az volt az érdekessége, hogy háromszor is férjhez ment ugyanahhoz a férfihoz, mert időközben kétszer el is vált tőle. Eközben a Lenin Kohászati Művekben, a Martin-soron töltötte a könyörtelennek és majdhogynem embertelennek mondható középiskolai nyári gyakorlatot, úgyhogy az Eddából minden bizonnyal neki van egyedül nehézipari, kohászati gyakorlata.
Zsöci a Szinkron nevű zenekarban kezdte Miskolcon (ilyen nevű zenekar máshol is volt már a nyolcvanas években, és feltételezhető, hogy még több is akadt országszerte ezt megelőzően is), menet közben katonának is elvitték, távírász lett, de zenélni is volt lehetősége, így elég sok nehézségtől megmenekült. Az egyik télen még Mátrafüredre is elvitték a honvédséggel síelni, ami persze kiképzésnek számított. Játszott aztán az Odera és a Favorit együttesekben is, ezekről két rövid fejezet számol be. Az Edda kezdeti időszakából pedig a könyvből kiderül többek között az, hogy 1978 körül mely számokat játszották (volt például egy Hidegszívű lány című nótájuk is, ami szép lassan kikopott a többi közül), amikor még – valószínűleg elegendő saját szám híján – benne volt a repertoárjukban a Uriah Heeptől a Gypsy és a July Morning, illetve a Deep Purple-től a Lazy. Az Edda (amely a kohókra utalva szépen lassan a neve mögé ragasztotta a Művek kifejezést) elszántan próbált, amiről a könyvben egy tanulságos vallomás tanúskodik a kötet főszereplőjétől: Volt úgy, hogy három hónapig minden nap próbáltunk. Buksi (az Edda dobosa, Csapó György, akit Slamó nevezett el így, mert a haja emlékeztette őt egy kutya szőrzetére) reggel hétre jött hozzám, akkor héttől kilencig pergő-nagydob. Buksi imádott próbálni, ahogy mi is szerettük csinálni. Kilenckor lementem én is, akkor dob és basszus együtt 11-ig. 11-re jöttek a többiek, és akkor este hatig nyomtuk. Csak enni álltunk meg, édesanyám rengetegszer főzött ránk. De még ezzel sem elégedtek meg, a muzsikusok a szállásaikon is folyamatosan a számaikat csiszolgatták. A szorgalom persze önmagában még nem lett volna elegendő a kirobbanó sikerhez, ehhez kellett Pataky Attila agilis szervezőkészsége, ami szintén szerepel a kötetben. Idetartozik, hogy az 1978-as esztendőben még két énekessel léptek fel, ugyanis benne volt a csapatban Darázs István is, aki a szervezésbe való besegítés céljából is hívtak a bandába.