Az a fajta szemléletváltás, amire valóban szükség lenne, elemi erejű

Az élet nem pusztán biológiai szintű valóság: eredete és végső célja is természetfeletti. Áthatja azonban az a felismerés, hogy a természetfelettihez a természeten keresztül vezet az út. Nem lehetséges Istenhez eljutni mintegy átugorva a természetet, sorsunk a természet sorsával Isten által meghatározott módon össze van fűzve – mondta Kocsi Lajos, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője, akivel a Mandiner.hu készített nagyinterjút. Szemlénk a beszélgetés legérdekesebb részeit emeli ki.

Forrás: Mandiner.hu

Az Ars Naturae műhely fő célja a tradicionális természetfelfogás kutatása és kibontása, annak feltárása, hogy a hagyományos kultúrákban, társadalmakban hogyan értelmeződik, milyen jellemzőket ölt magára az ember környezetéhez való viszonya. Ez elsősorban teológiai kérdések vizsgálatát követeli meg, hiszen a tradicionális világban itt találjuk meg az élet minden területével, így a természetértelmezéssel és a környezetfelfogással kapcsolatos alapelveket is.

– A változhatatlan értékrendet, filozófiai, etikai összefüggéseket, ha úgy tetszik, környezettudatosságot mutatjuk be, amit a mai környezetvédelem ritkán vesz figyelembe, pedig az emberiség egyetemes szellemi kincséről van szó. E létszemlélés legfőbb jellegzetessége, hogy a transzcendenciával való dinamikus kapcsolatból bontakozik ki: abból ered és arra irányul. Az a felismerés vezérli, hogy a természet egyetlen eleme sem magyarázható kizárólag a természetből, ezért amikor a természetet kutatjuk, isteni eredetű valóságokat kutatunk – mutatott rá Kocsi Lajos, aki leszögezte, hogy a természettel kapcsolatos problémákat nem oldhatjuk meg kizárólag fizikai síkről kiindulva.

A vallások sokkal kiterjedtebb valóságnak tekintik a természetet, mint ami számunkra a fizikai tartományban az érzékszervek vagy bármilyen technikai eszköz révén megközelíthető. Ennélfogva a természeti környezettel kapcsolatos problémákat sem az éghajlatváltozásra, a természeti erőforrásokra vagy társadalmi-gazdasági kérdésekre vezetik vissza, hanem végső soron az Istennel való kapcsolatra. Éppen ezért az embernek belül kellene megújulnia, a változtatást magán kezdve, méghozzá Isten felé lépve, ahelyett, hogy a külső valóság átalakításában hisz.

Az élet nem pusztán biológiai szintű valóság: eredete és végső célja is természetfeletti. Áthatja azonban az a felismerés, hogy a természetfelettihez a természeten keresztül vezet az út. Nem lehetséges Istenhez eljutni mintegy átugorva a természetet, sorsunk a természet sorsával Isten által meghatározott módon össze van fűzve. Az ember okozta – az ördög kísértésének engedve –, hogy a természet kizuhant a paradicsomi állapotból, és az ő felelőssége az is, hogy Istenhez visszaemelje magával. Ezt azonban nem tehetjük meg szentimentális kötődésekkel, Istenért el kell tudnunk szakadni mindentől, ami természeti vagy világi, és akkor csodálatos módon visszakapjuk egy új, isteni formában, ami már Isten misztériuma

– hangsúlyozta a főszerkesztő.

Az interjúban szóba kerültek az eltévelyedések a természetszeretet vonatkozásában. Kocsi Lajos erről így vélekedett:

A ma divatos megközelítések azt a téveszmét közvetítik, hogy ha megújuló energiaforrásokat használunk vagy ha csökkentjük a környezetterhelésünket, a dolgok jobbra fordulnak. Mindez fontos lehet egy bizonyos síkon, azonban az így létrehozott legzöldebb társadalmak szintén katasztrófákat vonzanának be, mert a dolgokon való ilyesféle változtatás nem oldaná meg azt a helyzetet, ami miatt a problémák kialakultak, hiszen ezt az új világot is Isten nélkül, vagy egy hamis istenképpel gondolják el. Az a fajta szemléletváltás, amire valóban szükség lenne, elemi erejű, és rokon a halálélménnyel. Igazi és sorsfordító megrázkódtatás. Erről a lényegileg vallásos tapasztalatról a hagyományok beszélnek.

Ami a római katolikus egyház evolúcióelmélethez való viszonyát illeti, Kocsi Lajos így fogalmazott: „Az evolúciót illetően nem kérdés, hogy az egyház a nagybetűs modernizmust öleli magához, amikor az evolucionizmusnak teret enged és engedményeket ad a tanításaiban. Ez egy velejéig modern eszme, és ahhoz a világnézethez tartozik, amely ellen X. Piusz pápa is kellő éleslátással és határozottsággal felszólalt Pascendi dominici gregis kezdetű enciklikájában. Evolúció és teremtés csak akkor válik bizonyos mértékben együtt kezelhetővé, ha felismerjük az evolucionizmus korlátait, rendkívül behatárolt érvényességi körét, s főképpen azt, hogy ez az elmélet legjobb esetben is a tradicionális kozmológiai tanítások rontott és kifordított változata.”

Erősíteni kellene azt a tudatot, hogy a természeti katasztrófák léte összefügg a vallásgyakorlással, az imák, rítusok végzésével, a misék megtartásával – ez a szemlélet mára szinte teljesen elveszett Nyugaton.

Kocsi Lajos szerint az ökopolitika nem ugorhatja át az élet végső kérdéseit. Nem elég tapasztalni, elemezni a világ jelenségeit, hanem fel kell tenni a végső kérdéseket, és azok függvényében állást foglalni: honnan ered az élet? Mi végre vagyunk a világon? Mi az ember küldetése a földön? Mit tekintünk legfőbb jónak? E kérdésekre adott válaszokból következnek a cselekvési elvek és lehetőségek is.

De nagyon-nagyon kevés baloldali volt, akit ilyen kérdések komolyan érdekeltek. A baloldali formációk olyan nézeteket tesznek társadalomszervező erőkké, amelyek tagadják, társadalmi vonatkozásokban elutasítják, vagy nem a helyükön kezelik az élet, az univerzum spirituális valóságait, végső forrását, Istent.

Kocsi Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy Isten uralma messze nem pusztán a ma demokratikus keretekben felvetődő jobb- és baloldaliság kérdése.

Nagyon fontos kritikusan szemlélnünk azokat a pusztító tendenciákat és ideológiai elemeket, amelyek távol állnak attól, ami a tradicionális politikafelfogásban pozitívnak és felfelé vivőnek tekinthető, ily módon a – számomra elfogadható – jobboldaliságtól és konzervatív szemlélettől is idegenek. Ilyen, egyértelműen modern és a materializmussal szorosan összefonódó jelenség például a racionalizmus, az individualizmus, az uniformizáló, nivelláló és leegyszerűsítő tendenciák, vagy a végletesen külsőségekre fókuszáló, úgynevezett külső változtatásokban hívő szemlélet.

A főszerkesztő úgy látja, hogy nemcsak az iszlámmal szemben, de például a hagyományhű katolikussággal szemben szintén zsigeri idegenkedés tapasztalható még a kereszténységen belül is.

Ezt a fajta idegenkedést és gyűlöletet csakis azok számolhatják fel, akik képesek arra a benső fordulatra, amiről már beszéltem: elhagyva minden világi késztetést, vonzalmat és ellenszenvet, utat törnek magukban Istenhez, pontosabban fogalmazva: előkészítik magukat arra, hogy Isten beléphessen az életükbe. Magunkon kell megtenni a legdöntőbb lépést, hogy bármely vallás lényegét megközelíthessük, és arról érvényes megállapítást tehessünk.

– foglalta össze.

Az eredeti interjút ITT olvashatják.

Borítókép: Kocsi Lajos, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője (Forrás: Mandiner.hu)