Az a fajta szemléletváltás, amire valóban szükség lenne, elemi erejű

Az élet nem pusztán biológiai szintű valóság: eredete és végső célja is természetfeletti. Áthatja azonban az a felismerés, hogy a természetfelettihez a természeten keresztül vezet az út. Nem lehetséges Istenhez eljutni mintegy átugorva a természetet, sorsunk a természet sorsával Isten által meghatározott módon össze van fűzve – mondta Kocsi Lajos, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője, akivel a Mandiner.hu készített nagyinterjút. Szemlénk a beszélgetés legérdekesebb részeit emeli ki.

Forrás: Mandiner.hu

– hangsúlyozta a főszerkesztő.

Az interjúban szóba kerültek az eltévelyedések a természetszeretet vonatkozásában. Kocsi Lajos erről így vélekedett:

A ma divatos megközelítések azt a téveszmét közvetítik, hogy ha megújuló energiaforrásokat használunk vagy ha csökkentjük a környezetterhelésünket, a dolgok jobbra fordulnak. Mindez fontos lehet egy bizonyos síkon, azonban az így létrehozott legzöldebb társadalmak szintén katasztrófákat vonzanának be, mert a dolgokon való ilyesféle változtatás nem oldaná meg azt a helyzetet, ami miatt a problémák kialakultak, hiszen ezt az új világot is Isten nélkül, vagy egy hamis istenképpel gondolják el. Az a fajta szemléletváltás, amire valóban szükség lenne, elemi erejű, és rokon a halálélménnyel. Igazi és sorsfordító megrázkódtatás. Erről a lényegileg vallásos tapasztalatról a hagyományok beszélnek.

Ami a római katolikus egyház evolúcióelmélethez való viszonyát illeti, Kocsi Lajos így fogalmazott: „Az evolúciót illetően nem kérdés, hogy az egyház a nagybetűs modernizmust öleli magához, amikor az evolucionizmusnak teret enged és engedményeket ad a tanításaiban. Ez egy velejéig modern eszme, és ahhoz a világnézethez tartozik, amely ellen X. Piusz pápa is kellő éleslátással és határozottsággal felszólalt Pascendi dominici gregis kezdetű enciklikájában. Evolúció és teremtés csak akkor válik bizonyos mértékben együtt kezelhetővé, ha felismerjük az evolucionizmus korlátait, rendkívül behatárolt érvényességi körét, s főképpen azt, hogy ez az elmélet legjobb esetben is a tradicionális kozmológiai tanítások rontott és kifordított változata.”

Erősíteni kellene azt a tudatot, hogy a természeti katasztrófák léte összefügg a vallásgyakorlással, az imák, rítusok végzésével, a misék megtartásával – ez a szemlélet mára szinte teljesen elveszett Nyugaton.

Kocsi Lajos szerint az ökopolitika nem ugorhatja át az élet végső kérdéseit. Nem elég tapasztalni, elemezni a világ jelenségeit, hanem fel kell tenni a végső kérdéseket, és azok függvényében állást foglalni: honnan ered az élet? Mi végre vagyunk a világon? Mi az ember küldetése a földön? Mit tekintünk legfőbb jónak? E kérdésekre adott válaszokból következnek a cselekvési elvek és lehetőségek is.

De nagyon-nagyon kevés baloldali volt, akit ilyen kérdések komolyan érdekeltek. A baloldali formációk olyan nézeteket tesznek társadalomszervező erőkké, amelyek tagadják, társadalmi vonatkozásokban elutasítják, vagy nem a helyükön kezelik az élet, az univerzum spirituális valóságait, végső forrását, Istent.

Kocsi Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy Isten uralma messze nem pusztán a ma demokratikus keretekben felvetődő jobb- és baloldaliság kérdése.

Nagyon fontos kritikusan szemlélnünk azokat a pusztító tendenciákat és ideológiai elemeket, amelyek távol állnak attól, ami a tradicionális politikafelfogásban pozitívnak és felfelé vivőnek tekinthető, ily módon a – számomra elfogadható – jobboldaliságtól és konzervatív szemlélettől is idegenek. Ilyen, egyértelműen modern és a materializmussal szorosan összefonódó jelenség például a racionalizmus, az individualizmus, az uniformizáló, nivelláló és leegyszerűsítő tendenciák, vagy a végletesen külsőségekre fókuszáló, úgynevezett külső változtatásokban hívő szemlélet.

A főszerkesztő úgy látja, hogy nemcsak az iszlámmal szemben, de például a hagyományhű katolikussággal szemben szintén zsigeri idegenkedés tapasztalható még a kereszténységen belül is.

Ezt a fajta idegenkedést és gyűlöletet csakis azok számolhatják fel, akik képesek arra a benső fordulatra, amiről már beszéltem: elhagyva minden világi késztetést, vonzalmat és ellenszenvet, utat törnek magukban Istenhez, pontosabban fogalmazva: előkészítik magukat arra, hogy Isten beléphessen az életükbe. Magunkon kell megtenni a legdöntőbb lépést, hogy bármely vallás lényegét megközelíthessük, és arról érvényes megállapítást tehessünk.

– foglalta össze.

Az eredeti interjút ITT olvashatják.

Borítókép: Kocsi Lajos, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője (Forrás: Mandiner.hu)