A Feltámadás Makucskán a magyar irodalom legkáprázatosabb politikai pamfletje. A Zalába elképzelt kis faluban (a Bölcsők Makucskán című elbeszélésében egyébként Szabó Dezső ezt a fiktív települést Baranyába teszi) húsvétvasárnap feltámadnak a halottak, s mert követelni kezdik korábbi pozícióikat, egészen a Parlamentig tornyosuló országos kalamajka és jogi végeláthatatlanság keletkezik. Egy szatirikus mozzanat és lelepleződik minden, ami az életben tisztátalan. Szabó Dezső elbeszélése egy olyan abszurd, amelyet áthat az ábrázoló realizmus logikája. Megkeresésünkre Fazekas István elmondta, hogy a színpadra írás során ezt a logikát meg kellett őrizni, ám a mű eredeti belső világát a konfliktusok kibontása érdekében nagyobb arányúvá kellett fejlesztenie, ezáltal a kompozíció is testesebbé vált.
– Élők és holtak szembenállása az alapkonfliktus, amely a szatíra megírásához bőségesen elegendő, ám a színpadon az alapkonfliktus nem lehet azonos a drámai konfliktussal, mert az gúzsba kötné a színpadi cselekményt
– fejtette ki Fazekas István, aki arról is beszélt, hogy mivel a dráma heurisztikus műfaj, meg kellett találnia és ki kellett bontania azokat a konfliktusokat, amelyek az alapművet mozgásba hozták, amelyeknek epicentruma felé haladva egyik jelenet következik a másikból, még akkor is, ha azok között látszólag nincs ok-okozati összefüggés, ám a végére minden kerek egészé válik.
– A megtalált drámai konfliktus által az elbeszélést egy tágasabb historikumba helyeztem, megtartva Szabó Dezső szellemiségét és parádés humorát. Ez a konfliktus a pénz utáni vágyból és az ahhoz kapcsolódó politikai korrupcióból fakad föl
– összegezte gondolatait Fazekas István.
Az előadás zenéjét Rossa Levente szerezte, a díszleteit Rózsa István, a jelmezeket pedig Kiss Beatrix tervezte. Koreográfus Gyenes Ildikó.
Borítókép: Esztergályos Cecília a kosztümtervével (Forrás: Újszínház)
