43 éve hagyott itt minket a groteszk humor mestere

A világirodalmi színvonalú magyar groteszk megteremtője 1979. június 24-én távozott az élők sorából.

„Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg” – találó, igazi örkényi mondat. És rávilágít arra is, hogy milyen helyzetbe került az 1956-os forradalom leverése után.

Mert az írószövetség elnökségi tagjaként október 30-án kimondta a később sokat idézett mondatot:

A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsot hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.

A forradalom leverését követő kádári diktatúrában ezért a mondatért tiltólistára került, 1963-ig egy sort sem publikálhatott. Visszatért a tanult szakmájához, és gyógyszerészként dolgozott az egyesült gyógyszergyárban, amely manapság az Egis Gyógyszergyár nevet viseli.

A hatalom által rá rótt szilencium letelte után, 1963-ban jelent meg a Macskajáték című kisregénye, amelyből 1974-ben Makk Károly filmes feldolgozást is készített.

A stílusteremtőnek nevezhető Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus, groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek – olvasható az Origó oldalán megjelent cikkben.

A Thália Színházban ugyanebben az évben, vagyis 1967-ben mutatták be az 1964-ben elkészült Tóték című drámáját, ami meghozta számára a világsikert. Fábri Zoltán 1969-ben Isten hozta, őrnagy úr! címmel filmes feldolgozást is készített a drámából, mégpedig parádés szereposztással. A főszerepet Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre játszotta. A többi szereplő sem másodvonalbéli: Fónay Márta, Venczel Vera, Páger Antal és Darvas Iván.

Jelentős sikert a Tóték című műve Thália színházbeli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, Budapesten a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban. Színházi Adattárban regisztrált bemutatók száma 145, 1971-től pedig a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását.

A sok munka kikezdte az egészségét: 1979-ben szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig” – írta egyik egypercesében, amit örökül hagyott.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Örkény István (Budapest, 1912. április 5.–Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, gyógyszerész; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője (Fotó: MTI/Danis Barna)