A Hungaricana használata függőséget okozhat

Az, hogy ennyi sajátos anyag egy felületen jelenik meg, magában hordozza az értékvesztés lehetőségét – hívja fel a figyelmet Biszak Sándor. Az Arcanum.com megálmodója olyan portált hozott létre, amely mára Magyarország leggazdagabb digitális dokumentumtára és melyet egyetemisták ezrei használnak. Kevesebben ismerik azonban a Hungaricana közgyűjteményi portált, ami szintén az ő nevéhez kötődik, és amelyen régi térképek, népdalfelvételek, képeslapok, oklevelek és szabadalmi leiratok segítségével tehetünk utazást a múltba. De vajon hogyan lehet ennyi különböző anyagnak az értékeit egy felületen hitelesen átadni és ápolni?

Biszak Sándor Arcanum digitális archívum Fotó: Teknos

– Az Arcanum weboldal készítőjeként már sokan ismerik. Hogyan és ­miért indítottak egy másik, hasonló internetes portált, a Hungaricana.hu-t?
– A két oldal párhuzamosan alakult ki. A 90-es években CD-kiadással foglalkoztunk. Mára már ezek is megtalálhatók az interneten. Így kerültünk kapcsolatba a levéltárakkal és könyvtárakkal. Be kell vallanom, az elején kételkedtem az internetes technológiában, és visszalépésnek tekintettem. Aztán a kétezres évek elején a Google+ projekt keretén belül elkezdtek nagy tételben digitalizálni, automatikus szövegfelismerés segítségével. Ez teljesen megváltoztatta a világot. Ezzel a technikával kezdtünk el dolgozni a levéltárak és múzeumok különálló gyűjteményén. Eközben könyvtárakkal is kapcsolatban voltunk, így logikusnak tűnt őket is bevonni a munkába, hiszen ez a három intézménytípus szorosan összefonódik és támaszkodik egymásra, egyesített anyagaikból összetettebb képet kaphat az ember, mintha külön-külön tekinti meg azokat. A portál vonzerejét a jól működő weboldal és a pluszszolgáltatások adják.

– Melyek ezek az extra szolgáltatások pontosan? Miben egyedi ez az oldal a gyűjteményeken kívül?
– Az egyik specialitásunk a térképek digitalizálása. Ezen a területen, mondhatni, világhírűek vagyunk. Vektorizáljuk az összes felkerülő helyszínrajzot, így rá lehet vetíteni őket a város mai utcáira, és így lehet benne kutatni. Szintén különlegesek a gigapixeles felbontásban digitalizált nagy méretű festményeink, amelyekhez speciális, panorámafejes fényképezőgépet használunk, így három-négy méteres képeket is fel tudunk rakni az oldalra. Ráadásul – ugyanúgy, mint a Facebookon – arcok szerint keresést lehet indítani a festményeken is. Erre a fejlesztésünkre még a világ legnagyobb tárhelyszolgáltatója is felfigyelt, így amellett, hogy cikket írt rólunk az Amazon, két kollégájukat elküldték hozzánk, és szoros együttműködés kezdődött köztünk. A legújabb fejlesztésünk is világszintű: kidolgoztuk azt a rendszert, amellyel hibátlanul működik a newspaper segmentation, azaz az újságon belüli cikkek elkülönítése, és a képaláírások kereshetősége is megvalósul.

– Hogyan alakulnak ki ezek az együttműködések, és hogyan zajlik a közös munka?
– Egyrészt óriási jelentősége van az NKA-nak, amely például ebben is segít. Mi igazából „csak” a kivitelezők vagyunk. Számos alkalommal az intézmények keresnek meg minket, de sokszor  mi vagyunk azok, akik kezdeményezünk. Miután megtörténik a kapcsolatfelvétel, napokig ismerkedünk az anyagokkal, rengeteg kérdést teszünk fel a szakembereknek. Minden esetben más kihívásokkal kell szembenéznünk. A Zenetudományi Intézettel való együttműködésünk során ­például a legnagyobb feladat a magnófelvételek time code-olása volt. Ez számukra többéves munkát jelentett volna. Ekkor jött az ötletünk, hogy készítsük el azt a hanghullámot megjelenítő felületet, amelyet most is lát a felhasználó a felületen, és amelyben könnyedén tud saját maga is keresni dalok szerint. Ezután már az időzítés beállítása is könnyen ment. Tehát miután felmérjük az adott anyagot, megértjük a problémákat, azután már könnyedén tudunk segíteni azoknak a szakembereknek, akik így tudnak a saját területükkel foglalkozni.

– Hogyan fér meg az oldalon a sok különböző kulturális érték?
– Van egy kiemelkedő és rugalmas keresőnk, magas minőségű képmegjelenítésünk és egy olyan adatbázisunk, amely összeköti a térképet, a képeslapot, az adott területen gyűjtött dalokat. Így minden típusú forrást meg tudunk jeleníteni a kívánt minőségben, és össze tudjuk kapcsolni ezeket az értékeket. Az, hogy ennyi sajátos anyag egy felületen jelenik meg, magában hordozza az értékvesztés lehetőségét, ezért minden esetben törekszünk az adott területnek megfelelően specializálni az oldalunkat és megőrizni a sajátosságokat.

– Milyen bővítéseket terveznek a közeljövőben?
– A Hungaricana weboldalon található egy nagyjából kétszázezer fotót tartalmazó képtár, melynek most zajlik a bővítése a Fővárosi Fotóvállalat gyűjteményéből. Emellett természetesen folyamatosan gyarapítjuk a többi adatbázist is, újabb levéltári dokumentumok és az evangélikus egyháztól kapott források kerülnek szkenner alá. A legnagyobb újításunk Romániában zajlik, ahol a magyar nyelvű lapok nagy részét már digitalizáltuk, így elkezdtük a román újságokat is feltölteni a weboldalra.

– Rengeteg érdekes dolgot találni a weboldalon. Miért érdemes és mire érdemes használni a fiatal generáció­nak a Hungaricana gyűjteményét?
– Mára már azt gondolom, szoros kapcsolatban vagyunk a fiatalabb generációk­kal is. Magyarországon a teljes felsőoktatás előfizet az oldalra. Rengeteg köszönetet kapunk szakdolgozatok végén. Az egyetemisták tehát ismernek minket és felhasználóink, de főleg kutatási célok miatt keresik fel a portált. Azt szoktam mondani, vigyázat, mert függőséget okoz a weboldal használata! Ugyanis ha csak személyes kíváncsiságból rá­keresünk egy korabeli térképen, hogy hol született az ükanyánk, egy teljes történet rajzolódik ki előttünk, képeslapokkal, dalokkal, oklevelekkel, földrajzi papírokkal. Érdemes tehát laikusként is használni a gyűjteményeket, mert váratlanul érdekes anyagokra lelhetünk.

Biszak Sándorral és a Hungaricana csapatával legközelebb a 93. Ünnepi Könyvhéten június 9. és 12. között találkozhatunk. A rendezvényen – mint sok hasonló eseményen – olyan újságokhoz, szórólapokhoz is hozzá juthatnak az érdeklődők, amelyeket már digitalizáltak, s amelyekre nem tartanak igényt sem könyvtárak, sem múzeumok.
Borítókép: Biszak Sándor, az Arcanum és a Hungaricana alapítója (Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet)