Hogy kicsoda Holmes? A női Steve Jobs. Otthagyta a Stanfordot, mindig fekete garbót viselt, mély hangon beszélt – akárcsak bálványa. Cége, a Theranos, a Szilícium-völgy posztercége volt évekig, egy IT-csoda, amelynek célja az emberek életének jobbá tétele: az Edison-gép egyetlen cseppből képes volt kimutatni számos betegséget. Nincs több fájdalmas vérvétel, drága egészségügyi vizsgálat. Elizabeth Holmes maga volt a földre szállt angyal, aki a XXI. század technológiáját az emberek szolgálatába állította. Illetve állította volna, ha az Edison működött volna.
Holmes ugyanis minden üdvöskeszerep ellenére egy hazugságra és megtévesztésre épülő céget vezetett, amely dollármilliós veszteséget halmozott fel a befektetőknek. Januárban négyrendbeli csalásért ítélték el, szeptemberben várható döntés a büntetésről. A techvilág boldogan ölelte keblére öltelte a „női Steve Jobst”, hiszen Amerika a nagyot álmodók hazája, így a reformer, aki ráadásul nő volt a férfiak uralta Szilícium-völgyben, minden támogatást megkapott. Története felhívja a figyelmet a Szilícium-völgy rendszerszintű problémáira. Az IT-világ központjában ugyanis teljesen elfogadott, hogy olyan termékeknek szavaznak bizalmat a befektetők, amelyek még messze nincsenek készen, és ekkortól él a „játszd el, amíg valóra nem válik” szlogen. A legtöbb esetben működik is a néhány hónapos, sőt akár éves csúszás. Holmes pechje az volt, hogy ő az emberek egészségével játszott, ahol nem fér bele ilyen hosszú átfutási idő, ráadásul az egy csepp vérből való betegségmeghatározás minden jelenlegi tudományos vélemény szerint valóban a sci-fi határát súrolja.
A kibukott nem akarja felmenteni Elizabeth Holmest, de véleményessé teszi döntéseit. Emberivé varázsolja figuráját, akit gyerekkorától kezdve a sikerre kondicionál környezete és főként saját bizarr tulajdonságai. Azonban, mint minden dokudráma, A kibukott sem mentes a problémáktól. Túlságosan pontosan akarja átültetni az ABC azonos című podcastját, így túl hosszú a nyolc rész. Komoly rokonságot mutat Alex Gibney díjnyertes dokumentumfilmjével is, A feltaláló: vérszomj a Szilícium-völgyben című alkotással. Ám akárcsak az Oscart-díjas Citizenfour és Oliver Stone Snowdenjének összehasonlítása esetén, itt is az eredeti dokumentumfilm nyer, mivel az elnyújtott alapanyag sokszor olyan egyértelmű dialógusokba van csomagolva, mint mikor Holmes stanfordi professzora, Phyllis Gardner (Laurie Metcalf) igyekszik figyelmeztetni a fiatal, túl nagyot álmodó Holmest, hogy „nem ugorhat át lépéseket”. A sorozat ugyanakkor épp ott sikeres, ahol a többi csalás elmesélő történet gyenge: részletes karakterábrázolást ad egy furcsa, a modern világban boldogulni próbáló, de mégis elvesző, igazi nőről.
Ez a vonás teszi A kibukottat az elmúlt időszak legjobb átverős sorozatává. Amanda Seyfried átütő játéka éppoly hiteles a tinédzser, normál hangon megszólaló Elizabeth esetén, mint a huszonéves dörzsölt, Steve Jobsra emlékeztető üzletasszonynál. Eredetileg Kate McKinnon játszotta volna Holmest, de visszamondta a szerepet, mivel félt, hogy a drámai karakter rosszat tenne komikai karrierjének. A sorozat jobb cserét nem is csinálhatott volna valószínűleg.
Az idei év a szélhámos élettörténetek krónikájának tűnik. A Netflix drámája kezdte a sort, amely Az örökösnő álarca mögé engedett bepillantást. A Shonda Rhimes gyámkodása mellett készült sorozat azonban túlontúl csillogónak mutatja Anna Delvey szélhámoslétét. A Showtime Uber történetét elmesélő sorozata, a Super Pumped: The Battle For Uber túlságosan hatásvadász, bár tény, hogy Joseph Gordon-Levittnak jól áll a ripacs Travis Kalanick szerepe. A WeWork felemelkedését és bukását pedig Anne Hathaway és Jared Leto messze nem jeleníti meg olyan meggyőzően, mint Seyfried és a romantikus partnerét, Sunny Balwinit alakító Naveen Andrews.
Kettejük kapcsolatának ábrázolása a sorozat egyik nagy kérdése, mivel Holmes bírósági védekezésének egyik alapja, hogy Balwini kihasználva Holmesnál közel húsz évvel volt idősebb korát, bántalmazó kapcsolatot alakított ki a huszonéves lánnyal. A sorozat ezt szerelmi viszonyként ábrázolja, bár tesz utalásokat, hogy Balwini hatására hogyan kezd másképp viselkedni Holmes, kezdve az olyan ártatlan dolgoktól, mint a kedvenc itala, odáig, hogyan hamisítsa meg a teszteredményeket, illetve hogyan hazudjon a befektetőknek. A szexuális zaklatás a #metoo hangulatnak köszönhetően Hollywood egyik kedvenc témája az elmúlt években, így abszolút pozitívum, hogy a sorozat nem lép túl a sejtetésen, nem mond ítéletet Balwani felett, hanem a nézőre bízza a döntést.
Seyfried és Andrews mellett komoly sztárparádé vonul fel a legkisebb szerepekben is. Stephen Fry minden nézőt megkönnyeztet a tragikus sorsú vezető kutató, Ian Gibbons szerepében. William H. Macy ugyanakkor mindenkit Holmes mellé állít, mikor a főszereplő szembekerül a könyörtelen Richard Fuisszal. Külön említést érdemel még a Wall Street Journal leleplező cikkét író John Carryeou-t alakító Ebon Moss-Bachrach is, de mellettük a néző szinte csak kapkodja a fejét, annyi neves karakterszínész tűnik fel a különféle szerepekben (többek között Kurtwood Smith, Bill Irwin vagy Anne Archer).
Kimberly Leonard és Regina O’Brien látványvilága jól festi alá a színészi játékot. A környezet nem veszi el hangsúlyt a színészekről, mégis pontosan megmutatja, milyen utat jár be egy garázscég a rossz hírű környéktől, a megfizethető hoteleken át, a csillogó főhadiszállásig. Claire Parkinson jelmezei hasonló célt szolgálnak. Homes ikonikus darabjainak újraalkotásával valóban elmeséli Amerika IT-üdvöskéjének felemelkedését és bukását.
Összességében a sorozat kreátora, Elizabeth Meriwether és a rendező Michael Showalter szemmel láthatóan megértették, hogy a hasonló sorozatok célja nem a valóság újraalkotása, hanem az események olyan művészi megjelenítése, amelyben benne van a valóság lényege. Ezt pedig az összes szélhámos sorozatnál jobban tették.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Mafab.hu)
