A fülledt nyári estéken nem szokatlan a nagy tömeg a Margitszigeten. A vidámságtól hangos emberek kis csoportokba verődve sétálnak a futók mellett, akik a hőségben is róják köreiket. Ez az este azonban más, mint a többi – habár ezt nem minden idelátogató tudja. A sétálók között könyvmolyokra, a jövő íróira és akár színészekre is bukkanhatunk. Ebben segítségünkre vannak a kis térképek, melyeket a program iránt érdeklődők kapnak elő táskájukból. Aztán ahogy közeledünk első állomásunkhoz, már külön közösséggé formálódunk, és előzékenyen engedjük be magunk előtt társainkat a Danubius NHE klubházába.
Ritkán jár itt az ember, így még nagyobb a meglepetés, mikor az első emeleti balkonon helyet foglal, majd elé tárul a Duna és az igen messzinek tűnő pesti rakpart. Mire mindenki kényelmesen elhelyezkedik, egy úriember áll ki a rögtönzött tribünre. – Szeretettel köszöntök mindenkit a 2022-es Irodalom éjszakája első felolvasásán!
Miután minden fontos információt megosztott a konferanszié, egy hölgy ül le a nézőkkel szemben, és halk zene szólal meg. A Verdi-opera aláfestésül szolgál Hegyi Barbara felolvasásához, aki nem is olyan messzire, Horányba repít minket. A folyó látványa és a szöveg összhangba kerül, olyannyira, hogy mire a történet egy gőzhajó kürtöléséhez ér, a színésznő háta mögött elhalad a jármű modern változata, és nagyot dudál. Ennél jobban megrendezni se lehetett volna.
Ez igaz az egész programra. A negyedórás felolvasások és a helyszínek közti kellemes séta jó ritmusban váltakozik, annyira, hogy csak az este végén vesszük észre: bejártuk az egész szigetet. A szigetet, amely nemcsak helyszínéül szolgál az idei eseménynek, hanem hívószavául is.
A Vígszínház színművészei által felolvasott irodalmi részletek mindegyike kapcsolódik valahogyan a sziget fogalmához. Hallhatunk történetet messzi szigetekről és még magáról a Sziget Fesztiválról is. Érdekes egy külföldi írótól hallani a Szigetről. Nem gondoltam, hogy ez is lehet művészeti téma
– fogalmazza meg egy fiatal lány a Terézia Mora művéből hallott rövid szakasz egyik különlegességét. A német írónő regénye mellett hallhatunk japán, litván, brit és izraeli szövegeket is, ezeken keresztül pedig egészen más világokkal ismerkedhetünk meg.
– Két hete jártam kint Angliában – meséli társának a fiatalember, akiről hamar kiderül, hogy szakmai indíttatásból jött el az eseményre.
Részt vettem egy írói pályázaton. Itthon elég sikeresen szerepeltem, kint már nem ment annyira jól
– fejezi be történetét, miközben a Wesselényi Csónakházhoz ballagunk. A hajón korlátozott a férőhely, így mikor kezdenek elfogyni a szabad székek, hirtelen felpattan Szántó Balázs: – Nyugodtan üljenek ide a padra mellém, ha megtelik, felállok. – A színész mondata jól leírja azt a barátságos és nyugodt hangulatot, amelyben az egész este telik. Egy japán nőről mesél nekünk, miközben ringatózunk a hajón. Nehezen indul ezután tovább az ember.
Szépen lassan beesteledett, és a bulizó fiatalokon kívül már csak az elszánt kultúrakedvelők maradtak a szigeten. – Gyertek velünk! A feleségem kitalálta az útvonalat, amelyen mindegyik helyszínre el tudunk jutni – biztatja az őt körülvevőket egy rokonszenves férfi. A friss nyári este kiszellőzteti a fejünket, és újjáéled a társalgás: – Murakami Haruki-regényt olvastál már? Nekem nagyon tetszik, ajánlom! Hasonlít ehhez a dél-koreai műhöz. Kár, hogy ezt még nem fordították le – sajnálkozik egy hallhatóan szorgalmasan olvasó hölgy. És valóban, az idei programban olyan művek is helyet kaptak, amelyek egészen frissek, és kifejezetten erre a rendezvényre fordították le a kiválasztott szakaszokat belőlük.A vadasparkban egészen érdekes élmény éri a hallgatóságot: képzeletben épp egy nagyvárosi angol irodaházban járunk, amikor megszólal mellettünk az inkább faluhoz kötődő gólyakelepelés. Az interakció itt is működik, az ellentétek alkotnak valami egészen egyedit.
Ezután már sokan a megálló felé veszik az irányt.
Lezárult a mai este, a színészek nyolcszor mutatták be az általuk előadott szövegrészleteket, melyeket egy-egy kellékkel még szemléletesebbé tettek. Hazafelé kellemes fáradtság és lelkesedés lengi be a buszt. Vannak, akik pénteken is visszatérnek, hiszen a három este mindegyikén más-más művek hallhatók, más-más színészek narrálásával.
A sziget déli felén szelídebb szövegeket olvastak
– állapítja meg a velem szemben ülő úr, majd elmosolyodik. A kiválasztott írások valóban kemény világokat mutatnak be, mégis, a nap végén feltöltekezve és vidáman zötyögnek el az utasok a Palatinus Strand mellett.
