Tamás Menyhért Az én Tamásim, Izsák József Tamási Áron és az In memoriam-sorozat Tamási Áronról szóló kötetét ismerteti Ágh István, Izsák Balázs és Tamás Menyhért. A Nap Kiadó In memoriam-sorozatában Ágh Istvántól Németh Lászlón át Rónay Györgyig a magyar irodalmi élet múltbeli és jelenkori kiválóságai elemzik sok más kitűnő szerző mellett Tamási Áron klasszikus értékű életművét.
A Magyar szemhatár-sorozat egyes kötetei bemutatják a határon túli magyarság és a diaszpóra magyarságának helyzetét. Az érintettek beszélnek arról, hogyan gondolkodnak önmagukról, hogyan ítélik meg helyzetüket és jövőjüket. A sorozatszerkesztő Pusztay János nyelvészprofesszor és Cseke Péter irodalomtörténész, a Székelyföld a 21. században című kötet szerkesztője mutatják be a kiadványt. Cseke Pétert kérdeztük a kötet születéséről, felépítéséről. – A kétezredik esztendő márciusának első napjaiban, amikor a megírandó témaköröket lajstromoztam, Kányádi Sándor példázata villant fel előttem a Székelyföld kiapadhatatlan gazdagságáról – kezdte könyv ismertetését Cseke Péter.
– A hetvenes évek elejének rövidre szabott értékmentő korszakában a költő ezt írta Tamási Áron öccse, Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág (1971) című könyve ajánlásában: Vannak helyek a Székelyföldön, ahol az ember csak lenyomja az ásót, és borvíz tör fel. Odább lépik párat, ott is lenyomja, onnan is borvíz tör fel, s még ízbeli különbség is szokott lenni a két forrás között. Aztán melyik palackba, melyik korsóba kerül, vagy csak elcsurog a füvek s virágok tövére. A nyári hónapokban aztán, ahogy a kéziratok érkezni kezdtek, magam is egyre inkább érzékeltem az „ízbeli különbségeket”. A székely értékvilágot feltáró tanulmányokat más kedéllyel olvastam, mint azokat, amelyek a közbirtokosságról, az önkormányzatiságról, a modernizációs küzdelmekről szóltak – sorolta a szerkesztő.
Cseke Péter azt mondta, az értékállító és jövőt fürkésző kötet magán viseli megszületésének sorspecsétjét. A szerzőknek önkéntelenül is a Székelyföldön megrekedt történelmi időhöz kellett viszonyulniuk – 1918-hoz, 1945-höz, 1990-hez –, hogy a periféria-helyzetben önjáróvá vált változatlanságokból a XXI. századi életvitel megteremtéséhez segítsék a térség szellemi és anyagi gyarapodást érdemlő lakosait. Mindezt a máig kibeszéletlen Trianon-szindróma paradigmájával küszködve, ráadásul a vírusjárvány fogságában.
Cseke Péter arról is beszélt, hogy a felsőoktatás székelyföldi térhódítása hivatott felerősíteni a kötetben jelzett jótékony folyamatokat. A csíkszeredai kar által kínált közgazdászképzés olyan szakterületekre összpontosít, amelyek nemcsak a regionális és nemzeti munkaerőpiacon, hanem a nemzetközi szakmai mezőnyben is széles körű szakmai fejlődés és érvényesülés lehetőségét alapozzák meg. Ezt a célt szolgálja a menedzsmentoktatás, a kommunikációs készségfejlesztés, valamint az interdiszciplináris szemléletmód kialakítása és fejlesztése.
– A kötet előrejelzései szerint a külföldi tapasztalatokkal teli vállalkozók hazatelepedésétől, leleményességétől, az önszerveződés tökéletesítésétől, a népességgyarapodás várható emelkedésétől függ Székelyföld jövőképének alakulása – mondta a szerkesztő, hozzátéve: nem véletlenül vált a kiadvány nyitányává Bodó Barna Jövőkép, autonómia, székely közigazgatás című, történelmi mélységű és jövőbe tekintő programadó tanulmánya.
Borítókép: Tamási Áron író - Énekes madár című székely népi játékának rádiófelvételén 1963-ban (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
