A Loyolai Szent Ignác életének mozzanatait megjelenítő kétfelvonásos darab valójában egy lelki utazás megtérésekkel, kísértésekkel, istenélményekkel, újabb kihívásokkal. A Jézus Társasága 2021–2022-ben ünnepli alapítója megtérésének 500., illetve szentté avatásának 400. évfordulóját. A június 28-i előadás a kettős jubileum gálaeseménye. A darab bemutatóját a miskolci Művészetek Házában tartották, amit több hazai és határon túli előadás követett. Herpainé Velkey Klára karvezető a musical színrevitelével kapcsolatban elmondta, hogy a barokk iskoladrámák pedagógiai céllal születtek, ezek szellemi utódai a gimnázium kórusa által bemutatott zenés színházi előadások. A Magis kórus tagjai az ő vezetésével és öregdiákok együttműködő segítségével minden esztendőben bemutatnak egy musicalt. Így tűztek műsorra darabot Szent Ferenc és Kaszap István életéről, de repertoárjukban szerepelt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és A padlás is.
– Nem a hagyományos drámapedagógiai módszerekkel dolgozom – mondta Herpainé Velkey Klára. – Inkább a jezsuita iskoladrámák hagyományait felelevenítve a gyerekek egyéni tapasztalataira és élményeire, valamint kreativitásukra építve, egyúttal a „crowdsourcing”, azaz közösségi munka jegyében állítjuk színpadra a darabjainkat. Az egyes jeleneteket műhelymunkák keretében a diákok bevonásával alakítottuk ki, így valósulhatott meg, hogy a háromórás musical színpadra állítását meg tudtuk oldani egy hónap alatt. Visszatekintve azt kell mondanom, hogy mennyei segítséggel. A darab szereplőinek hálóját kilenc műhely adja, melyek kilenc különböző személyiségtípust jelenítenek meg. A haverok, a táncosnők, a védők, az angyalok, a sodródók, a rendtársak, az utca emberei, az elkötelezettek, a zarándokok egyrészt ide varázsolják Szent Ignác életének szereplőit, másfelől tükrözik a mi valóságunkat. Az ő táncaiknak, színpadi megjelenésüknek köszönhetően válik kortalanná a darab.
Az előadásainkban mindig fontos szerepet kap – a jezsuita iskoladrámák másik velejárójaként – az önismeret fejlesztése, a folyamatos reflektálásra való igény kialakítása és e tapasztalatok felhasználása – magyarázta a rendező. – Így mindig egy, a mai világunkat átható, korunk embere számára fontos kérdés köré építem a darabjaimat. Az idei kérdésem valójában nem is kérdés: az életünk Isten megtalálásának és a kísértéseknek folyamatos ismétlődése, s rajtunk múlik, hogy a fentről érkező segítséggel mit kezdünk. A musical egy könnyedebb zenei stílus, ezáltal populárisabb, meg tudja szólítani a kor emberét. Így a lelküknek olyan zugához férünk hozzá, amit ebben a rohanó világban másképp nem érünk el. A darabot legutóbb Szatmárnémetiben, Székelyhídon, majd Nyíregyházán adtuk elő hatalmas sikerrel. Számunkra is csoda, ami történik. Vagy sírnak az emberek, vagy hangosan nevetnek – mesélte.
Véleménye szerint azért kerül közel a közönséghez a darab, mert a diákok mélyen átélik. Olyan hihetetlen módon az övék, mint egyetlen más darabunk sem eddig – mondta mély meggyőződéssel Herpainé Velkey Klára. – A koreográfiát, a jeleneteket, sőt a jelmezek nagy részét is ők találták ki. Nem lehet megunni, a nézőink közül is sokan újra meg újra eljönnek. Azt is mondhatnám, hogy a nézőtéren ülve egy lelki úton haladhatunk végig, így a darab egyfajta lelkigyakorlat. A történet, a zene és a gyerekek arca is magával ragadó.
Borítókép: Próbálnak a miskolci Fényei Gyula gimnázium diákjai (Fotó: Pásztor Péter)
