Szabadság, szerelem. E két fogalom együttes említése mindannyiunkban megidézi Petőfi Sándor alakját. Ikonikussá vált verseit – amelyek magukban foglalnak egy kivételes emberi életutat és egy kimagasló művészi pályát – minden magyar ember ismeri. Magyarország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes lánglelkű költőnket ezúttal a néphagyomány, a népzene és a néptánc eszköztárával kelti életre nagyszabású tánc-szín-játékában, amely nemcsak a Szegedi Szabadtéri Játékokat nyitja meg, hanem a Petőfi-emlékév első nagyszabású produkciója is lesz.
A Zs. Vincze Zsuzsa Harangozó-díjas, érdemes művésszel közösen kidolgozott koncepció alapján, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kossuth-díjas művészeti igazgatója, Zsuráfszky Zoltán rendezésében megvalósuló Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz című darab egy újévi bállal kezdődik – tudtuk meg az alkotóktól –, hiszen a költő Petrovics Sándor néven 1823. január 1-jén látta meg a napvilágot. A szegedi Dóm tér monumentális forgószínpadán – mintegy tablószerűen – elevenednek meg életének meghatározó szerepei, állomásai és eseményei; a szorgalmas diákévek, a vándorszínészet, a szerelmes férfi, végül a hős forradalmár, a szabadságharcos. A legtöbbeknek ez utóbbi határozza meg leginkább személyét, ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt kap a vidámság – főleg az első felvonás során –, amely helyzetdalok, vígeposzok, elbeszélő költemények, lírai alkotások, valamint népdalokká folklorizálódott művek segítségével bomlik ki a színpadon a néptánc formanyelvén. A második részben a cselekmény elérkezik a forradalomhoz, és a tréfás jeleneteket felváltja az emelkedett hangulat.
Csupán huszonhat évet élt, mégis óriási életművet hagyott ránk; a romantikus költészetet hazánkban olyan új témákkal gazdagította, amelyek korábban ismeretlenek voltak, mint a családi líra vagy a hitvesi szerelem ábrázolása. Ugyanakkor tájköltészete valós tapasztalásokból merítkezve, méltó módon rajzolja ki a magyar vidéket az Alföldtől a Kárpátok bérceiig. Utazásaira, vándorszínészi éveire rímelve a színpadi mű számos erdélyi dallamot tartalmaz. Tanúi lehetünk egy mezőségi szüreti bálnak is, amelyhez elengedhetetlenek a bordalok – árulta el Zsuráfszky Zoltán –, ugyanakkor a verbunk és a csárdás zenei időszaka, a reformkor, valamint a ’48-as események is meghatározó szerepet kapnak. – Ezen korszakok zenéit, táncait anyanyelvi szinten használjuk – fogalmazott a művészeti vezető, aki szerint a tánc nyelvén szinte bármi megjeleníthető. Egy táncelőadás ugyan nem alkalmas irodalomtörténeti viták tisztázására, arra azonban vállalkozik, hogy a nehezebb, mélyebb gondolatokat is megfogalmazza.
A népköltészet erősen kötődik Petőfi Sándor alakjához, aki közérthetően és egyszerűen szólt minden társadalmi réteghez; a nép nyelvét emelte be az irodalomba. Zs. Vincze Zsuzsa arra is rávilágított, hogy Erdély eldugott falvaiban még ma is énekelnek Petőfi-verseket régi stílusú dallamokra. – Rendkívül mélyen gyökerezik a magyar népi kultúra; olyan kincs van a birtokunkban a magyar népzene kifogyhatatlan tárházának köszönhetően, amely méltó arra, hogy Petőfi Sándor mellé emeljük, és ez fordítva is igaz – mondta. Származását tekintve szlovák felmenői voltak, mégis magyarnak vallotta magát, s meghalt a hazáért. Ez a tény azonban apropót szolgáltatott arra, hogy szlovák nemzetiségi táncokat is beemeljenek a produkcióba, hiszen a Magyar Nemzeti Táncegyüttes formanyelvét tekintve a teljes Kárpát-medence dallamvilágával dolgozik. – Nemcsak területi határokat, de tánctípushatárokat is átlépünk – tájékoztatott Zsuráfszky Zoltán, majd emlékeztetett arra is, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán sem szorítkozott a magyarságra nemzetiségi népzenei gyűjtései során.
Példaértékű, ahogy a különböző népek évszázadokon keresztül békésen egymás mellett éltek a Kárpát-hazában. Ahogy Zs. Vincze Zsuzsa fogalmazott, a magyarságnak szüksége van erre az összetartozás-élményre. – Mert magyarnak lenni nem vér kérdése. Eszme az! – idézte Bán Mór Hunyadijának sorait, mintegy megfogalmazva az egyik korábbi, Magyar hősök, csaták és szerelmek című táncjátékuk mottóját, és egyúttal saját alkotói hitvallásukat is, amely szintén alapjául szolgál a nagy formátumú történelmi táncjátékoktól az autentikus folklórműsorokig, a dramatikus táncszínházi előadásoktól a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjedő gazdag repertoárjuknak. A minden esetben sokszínű, dinamikus, virtuóz és látványos műsorpalettának mégis kuriózuma lesz a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásaként debütáló Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz című darab, amely több mint száz szereplőt megmozgatva, szegedi amatőr és gyermektáncosokkal kiegészülve, valamint Herczegh Péter színművész főszereplésével tárja elénk a magyar irodalomtörténet egyik legkiemelkedőbb alakját.
Borítókép: Jelenet a darab próbájáról (Fotó: Váradi Levente)
