Kovács Máté Gergő kifejtette, hogy a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ szakértői és munkatársai által a kiállítás rendelkezésére bocsátott gazdag anyag alapján is kijelenthető, hogy
az épület falain Edirnére és környékére jellemző gyümölcs- és virágmotívumokkal festett panelek találhatók, amelyek a ház építésének idejében, a III. Ahmed szultán (1703–1730) uralkodása alatti, úgynevezett tulipánkorszakban éppúgy jellemzők voltak az oszmán elit építkezésére,
mint az európai barokk, majd historizáló építésmód elemei, díszítményei. Így ennek a jelenségnek a rodostói házakon, illetve díszítményein történő megnyilvánulása nem tulajdonítható kizárólag a magyarokkal érkező francia mesterek hatásának – az oszmán építészeti közegben általánosan elterjedt módszer volt.
Elmondta a kurátor, hogy maga a kiállításnak helyet adó épület is különleges, hiszen egyike a magyarok által használt épületnek, amelynek történeti enteriőrjének érvényesülése a tárlat egyik fontos koncepciója volt.
A XIX–XX. század során Rodostóba érkező magyarok által készített utcarajzokat az alkotók úgy helyezték el a történeti épület ablakain, hogy egyszerre láthassuk az egykor itt megforduló magyarok szemével a várost, és annak mai képét is. Így az összeállítás térben és időben is ablakot nyit Rodostóra.
A tárlat emellett a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, illetve török tervdokumentációs anyagok eddig alig kutatott lapjaira támaszkodva vezeti végig a látogatókat a rodostói magyar menekültekkel kapcsolatos kutatások kezdetétől, az 1860-as évektől egészen napjainkig, bemutatva az épületek lerajzolása, felmérése, később pedig megmentése ügyében tett vagy tenni kívánt magyar lépéseket. Így többek között bemutatja az ebédlőház egyes fa díszítőelemeinek leszerelését, majd Kassára szállítását, a kassai Rákóczi-ház megnyitásának a trianoni békeszerződés utáni problémáit, majd az eredeti ebédlőház megvásárlását, múzeummá alakítását, valamint az épület és a múzeumi tárlat elmúlt évtizedekben végzett újabb és újabb felújításait.
Fodor Gábor, az isztambuli Magyar Kulturális Intézet igazgatója, a tárlat másik kurátora ezzel kapcsolatban elmondta, hogy sajnos
a magyar házak jelentős része mára összeomlott és eltűnt, így Rákóczi egykori lakóháza, a „szeráj”, illetve a fejedelem kápolnája is a buldózerek áldozata lett az 1960-as években.
– Az egyetlen épület, amelyet sikerült a magyar államnak megmentenie, az a mai Rákóczi Múzeum, amely régóta Magyarország Isztambuli Főkonzulátusának kezelésében van – emelte ki az igazgató.
– A magyar és helyi turisták egyik kedvelt célpontja mellett a helyi nagyváros önkormányzata 2018-ban építtette újjá Csáky Mihály egykori házát, mely Magyar–Török Kultúrházként nyílt újra. Ebben a magyar menekültekkel kapcsolatos állandó kiállítás mellett átmeneti kiállításokra is van lehetőségünk, így az idei fesztivál magyar napjára egy, a helyiek számára is érdekfeszítő, de talán Magyarországon sem teljesen érdektelen kiállítást akartunk megvalósítani – összegezte Fodor Gábor.
Borítókép: Az egykori Csáky-ház (Forrás: Turkmagyarizi)