Cikkünk írásakor ez a szám már meghaladta a kétszázhetvenet. Szarka Tamás kifejezte reményét, hogy a közös éneklés napján a résztvevő közösségek száma elérheti vagy túl is lépheti a háromszázat, amelyet – mint mondja – nyugodtan megszorozhatunk akár még sok százzal, hiszen a legtöbb intézmény iskola és óvoda, ugyanakkor az énekes elárulta, hogy települések, de még idősotthonok is jelezték részvételi szándékukat.
Ahogy korábban már beszámoltunk róla, Szarka Tamás először 2019-ben, több mint ötezer gyermekkel énekelt a Kossuth téren; velük egy időben pedig már akkor települések százaiban szólt a dal határokon innen és túl. A következő évben, a pandémia idején számos közösségi és egyéni produkció felvételének összeillesztéséből született meg egy videóklip arra emlékeztetve, hogy egymástól távol is képesek vagyunk kifejezni a bennünk élő nemzeti egységet.
Tavaly pedig az Országházban, a Szent Korona mellett adta elő a Kézfogást a zenész, akihez évről évre egyre több magyar intézmény csatlakozik világszerte.
A legutóbbi alkalom az énekesnek is meghatározó élmény volt, ahogy ő fogalmaz, élete egyik sarokkövét jelentette. – A Szent Korona nem csupán egy tárgy: lelke van. Amikor a jelenlétében énekelhettem el a dalomat, magam is zavarba jöttem. Csodálatos és felemelő érzés volt – emlékszik vissza Szarka Tamás, aki idén egy erősen szimbolikus jelentéstartalmú helyszínt választott, mégpedig az Észak- vagy Révkomáromot és Dél-Komáromot összekötő Erzsébet hidat, amelyhez személyes történetek is fűzik.
Külhoni magyarként ő is számtalanszor találkozott a kisebbségi lét nehézségeivel. Sokan úgy tartják, hogy a Duna összeköt, azonban – elmondása szerint – ennek sokáig éppen az ellenkezőjét élték meg Felvidéken. Volt azonban néhány híd – köztük a komáromi –, amely a folyó két partján élő magyaroknak lehetőséget teremtett a találkozásra. Illetve teremthetett volna, de – ahogy Szarka Tamás fogalmaz – mindig volt valaki, aki helyettük döntötte el, hogy átmehet-e magyar a magyarhoz.
