Mikor a próbák a háziszínpadról a nagyszínpadra költöznek, a rendezői, koreográfusi – játék-, illetve balettmesteri – instrukciók átadásának egy jelentős részét az ügyelők veszik át, amit az előadásokon is megőriznek. Ez a munkakör komoly felelősség: az előadás kezdetétől a függöny legördüléséig ők irányítják a színpadi történéseket, vagyis magát az előadást és vele együtt több száz ember, a művészek, valamint a műszaki személyzet munkáját is. Ezt a bonyolult feladatot azonban csak gyakorlatban lehet megtanulni – vallja Vághelyiné Szóka Ágnes, aki Szegedről, zenekari hegedűművészből avanzsált ügyelővé és már több mint húsz éve irányítja az intézmény színpadainak eseményeit. Mikor férje, Vághelyi Gábor operaénekes egy budapesti fellépése után felvetette neki, hogy az Operaház ügyelőt keres, gondolkodás nélkül vágott bele, nem is sejtve, mire vállalkozik, míg végül fokozatosan, részfeladatokból és jelenetekből építkezve vett át végül egész előadásokat.
Most már azonban jól tudja, milyen követelményeket támaszt ez a hivatás. A kottaolvasási képesség például az ügyelőknél is alapkövetelmény, hiszen a színpadon minden zenére történik. Az ügyelők a játékmesterekhez hasonlóan aktív részesei a próbafolyamatnak, és a darab zongorakivonatába jegyzetelik le az összes rendezői utasítást, ami a jelenetek, díszletek, fények változását, az egyes szereplők, szólisták, ének- és tánckari művészek, statiszták belépését tartalmazza. Az utasításokat az előadások alkalmával már az ügyelő adja ki.
A jó ügyelőnek mindig fejben előre kell járni, készülve a következő jelenetre, színpadi eseményre, és szükséges a kellő határozottság is, amivel érvényt tud szerezni az általa elmondottaknak. Végezetül nem árt a megfelelő mértékű érzelmi intelligencia, vagy ahogy Vághelyiné Szóka Ágnes fogalmaz, egy pszichológusi diploma, mivel az ügyelői pult – ahonnan az összes ügyelői utasítás szóban elhangzik vagy gombnyomásra megvalósul – az, ahova mindenki az előadás alkalmával a problémáival fordul, legyen az technikai, műszaki jellegű, vagy legyen az valamilyen személyes jellegű kérés, észrevétel az énekesek, énekkari művészek részéről. Ezeket az észrevételeket kellő türelemmel, empátiával kell kezelni, gyakran egy előadás lebonyolításával párhuzamosan. A sok feladatot, a több száz fős közreműködői gárdát a hatalmas színpad sarkában található ügyelői pultból egyedül képtelenség elvégezni. Ezért a prózai színházaktól eltérően az operaházi előadások a közreműködőktől és a technikai apparátustól függően az előadásvezető ügyelő mellett akár két-három „külsős” ügyelő – a „külsős” itt az ügyelőpulttól való távolságra vonatkozik – segítségét is igénybe veszik, akik a színpad különböző pontjain irányítják a színpadi tárak mozgását.
