Mikor a próbák a háziszínpadról a nagyszínpadra költöznek, a rendezői, koreográfusi – játék-, illetve balettmesteri – instrukciók átadásának egy jelentős részét az ügyelők veszik át, amit az előadásokon is megőriznek. Ez a munkakör komoly felelősség: az előadás kezdetétől a függöny legördüléséig ők irányítják a színpadi történéseket, vagyis magát az előadást és vele együtt több száz ember, a művészek, valamint a műszaki személyzet munkáját is. Ezt a bonyolult feladatot azonban csak gyakorlatban lehet megtanulni – vallja Vághelyiné Szóka Ágnes, aki Szegedről, zenekari hegedűművészből avanzsált ügyelővé és már több mint húsz éve irányítja az intézmény színpadainak eseményeit. Mikor férje, Vághelyi Gábor operaénekes egy budapesti fellépése után felvetette neki, hogy az Operaház ügyelőt keres, gondolkodás nélkül vágott bele, nem is sejtve, mire vállalkozik, míg végül fokozatosan, részfeladatokból és jelenetekből építkezve vett át végül egész előadásokat.
Most már azonban jól tudja, milyen követelményeket támaszt ez a hivatás. A kottaolvasási képesség például az ügyelőknél is alapkövetelmény, hiszen a színpadon minden zenére történik. Az ügyelők a játékmesterekhez hasonlóan aktív részesei a próbafolyamatnak, és a darab zongorakivonatába jegyzetelik le az összes rendezői utasítást, ami a jelenetek, díszletek, fények változását, az egyes szereplők, szólisták, ének- és tánckari művészek, statiszták belépését tartalmazza. Az utasításokat az előadások alkalmával már az ügyelő adja ki.
A jó ügyelőnek mindig fejben előre kell járni, készülve a következő jelenetre, színpadi eseményre, és szükséges a kellő határozottság is, amivel érvényt tud szerezni az általa elmondottaknak. Végezetül nem árt a megfelelő mértékű érzelmi intelligencia, vagy ahogy Vághelyiné Szóka Ágnes fogalmaz, egy pszichológusi diploma, mivel az ügyelői pult – ahonnan az összes ügyelői utasítás szóban elhangzik vagy gombnyomásra megvalósul – az, ahova mindenki az előadás alkalmával a problémáival fordul, legyen az technikai, műszaki jellegű, vagy legyen az valamilyen személyes jellegű kérés, észrevétel az énekesek, énekkari művészek részéről. Ezeket az észrevételeket kellő türelemmel, empátiával kell kezelni, gyakran egy előadás lebonyolításával párhuzamosan. A sok feladatot, a több száz fős közreműködői gárdát a hatalmas színpad sarkában található ügyelői pultból egyedül képtelenség elvégezni. Ezért a prózai színházaktól eltérően az operaházi előadások a közreműködőktől és a technikai apparátustól függően az előadásvezető ügyelő mellett akár két-három „külsős” ügyelő – a „külsős” itt az ügyelőpulttól való távolságra vonatkozik – segítségét is igénybe veszik, akik a színpad különböző pontjain irányítják a színpadi tárak mozgását.
Megannyi statisztát is koordinálni kell, hiszen az előadások szereplőiként többségében operaénekesekre és balettművészekre asszociálunk, a Magyar Állami Operaház több mint száz művet számláló repertoárjában szinte nincs olyan produkció, amiben ne venne részt a statisztéria – emeli ki Teleki Nagy Krisztián statisztaszervező, aki segédszínészként éppen harminc éve kezdte pályáját az Operaházban, és immár tizennégy éve a szervezeti egység vezetője. Mint mondja, azelőtt sem az opera műfajához, sem a színházhoz nem volt konkrét kapcsolódása, de egycsapásra beleszeretett a színházba, hatalmas lelkesedéssel jár be dolgozni minden nap, mert rengeteg kihívást, élményt és örömöt ad ez a munka, nagyszerű a csapat, ami azért is fontos, mert rengeteg időt töltenek el egymás társaságában.
– A statisztéria vezetése összetett feladat – avat be immár saját munkájának részleteibe Teleki Nagy Krisztián, aki szerint az ember rendezőasszisztens, ügyelő, valamint bér-, jogi és HR-osztály is egyben. Beosztást készít a darabokra, feladatokra, szerződteti a statisztákat, a bemutatók próbafolyamata során a rendező-koreográfus instrukcióit továbbítja és jegyezi le, a repertoárdarab esetében pedig betanítja a produkciókat, munkája ezért szorosan összekapcsolja a játékmesterekkel– magyarázza a fő-statisztaszervező. A próbafolyamat után a statisztavezető le is ügyeli az adott produkciókat, ha szükséges, maga is beugrik az előadásba. Ha pedig végeznek a munkával, összesíti a próba- és előadásszámokat, majd elkészíti a teljesítési igazolásokat, amiket aztán lead a bérosztályon. Nem csoda, hogy ebben a nagy szervezettséget igénylő, bonyolult munkafolyamatban Teleki Nagy Krisztián nagymértékben támaszkodik két helyettese, statisztaszervező kollégája, Herzog Tamás és Szeőke Zsuzsanna segítségére is.
A statiszták jellemzően színészi feladatokat látnak el a rendezői koncepció mentén, többségében néma szerepekben, ritkábban prózával. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben sokat változott az operajátszás. Mikor én kezdtem, a produkciók többségében statikus feladataink voltak, bementünk a színpadra és függönyig bent álltunk, egy szünet alatt be lehetett tanítani a feladatot. Manapság a rendezői színház dominanciájával, sokkal több a feladat, sok a közös játék, interakció a szólistákkal, rengeteg zenei jelre, színpadi cselekményhez kötődő jelzésre kell odafigyelni, ezeket mind meg kell tanulni, be kell próbálni – mondja a statisztavezető.
A statiszta feladata mindezek miatt közel sem egyszerű. Fontos, hogy az ember találja fel magát a színpadon, ne legyen „civil”, legyen zenei hallása, és mivel jórészt néma szereplőként gesztusaikkal, mozgásukkal játszanak, legyen színpad-kompatibilis mozgáskoordinációja. Szintén lényeges a jó kiállás: a tapasztalatok azt mutatják, hogy olykor ugyan szükség van egy-egy speciális karakterre, de az átlagos testalkatú és magasságú, valamint fiatal, sportos, jó megjelenésű férfiakat és nőket keresik a rendezők. Értelmi és érzelmi intelligenciára és a műveltségre is szükség van, hiszen szólisták, olykor világsztárok, Kossuth-díjas művészek társaságában vannak a színpadon, így nemcsak viselkedni kell tudni, de fontos a kulturált megjelenés is. Ezen kívül rendelkezniük kell átélő képességgel, hogy egy korral, környezettel jól tudjanak azonosulni. Előképzettségre nincs szükség, de a színpadi tapasztalat kétségkívül előnyt jelent, ahogy a jó értelemben vett exhibicionizmus is. A külföldi rendezők, koreográfusok miatt az angol nyelvtudás egyre fontosabb követelmény.
A statisztéria izgalmas, változatos munkahely, mivel egy évadban körülbelül negyven-ötven előadás szerepel a műsoron, amelyekből négyet-ötöt játszanak, így egyik darab sem válik unalmassá.
Borítókép: Vághelyiné Szóka Ágnes ügyelő (Fotó: YouTube)
