Itt forgott – Főszerepben Magyarország, 26. rész

Az arany ember Jókai Mór egyik legromantikusabb regénye, melyből több filmváltozat is készült. Az első, 1919-ben bemutatott némafilmet a legendás Korda Sándor rendezte. A következőt Gaál Béla jegyezte 1936-ban, amely már hangos verzió volt, de fekete-fehér kópiára forgatták. A nézők között azonban Gertler Viktor 1962-es feldolgozása lett a legnépszerűbb alkotás, mely nagyban köszönhető az élénk színekben pompázó helyszíneknek. A látványos kalandfilm, szépséges tájaival alaposan elkápráztatja az embert. Fontos kiemelni, hogy a magyar filmgyártás történetében, ez volt az első szélesvásznú játékfilm. Ehhez a jelenetek felvételeit úgynevezett anamorf eljárással, vagyis szélesvásznú, cinemascope (2.35:1) képméretben rögzítették. Az akkori Hunnia Filmstúdió azonban nem rendelkezett ilyen kamerákkal, ezért a technikát Svédországból kellett kölcsönözni. A filmben egyaránt szerepet kaptak kezdő (Béres Ilona és Pécsi Ildikó) és ismert magyar színészek (Gobbi Hilda, Greguss Zoltán, Komlós Juci és Latinovits Zoltán), sőt a főszereplő Tímár Mihály karakterét egy erdélyi színművész, Csorba András játszhatta el.

Basa Balázs – Názer Ádám

2022. 07. 03. 7:23

Visszakanyarodva a Vaskapu történetéhez, az Al-Duna szabályozásának gondolatát először gróf Széchenyi István vetette fel, aki 1830-ban szakértők társaságában utazta végig a zátonyokban bővelkedő két Kazán-szorost és a Vaskaput. Részben ennek az utazásnak a felidézését látjuk, a 2002-ben bemutatott A Hídember című filmben, melynek jeleneteit szintén itt vették fel. 1834-ben, Vásárhelyi Pál tervei alapján megkezdődött az építkezés is. A mederből a legveszélyesebb sziklákat kirobbantották, ezáltal a hajózást legalább öt hónapon át biztonságossá tették. Sajnos anyagi okok miatt a tervekben szereplő hajózóút kiépítése nem volt lehetséges, ezért a Duna bal partján a sziklák közé egy hosszú utat vájtak. Ennek nemcsak az volt az előnye, hogy a hajókat ily módon tudták vontatni, hanem lehetővé tette az áruk szekéren történő szállítását is. I. Ferenc József halála után a keleti kereskedelem ügye háttérbe szorult, és a munkálatokat abbahagyták, így a folyószabályozás kérdése csak az 1870-es években került ismét napirendre. A hajóút végső megépítését leginkább az Osztrák–Magyar Monarchia tartotta fontosnak, melyet végül a millennium évében, azaz 1896-ban adták át.
A jelenlegi vízi út meglétéhez az alapvető változást a 70-es évek elején megépített Vaskapu vízlépcső jelentett, melynek megépítését követően a hajózás egyszerűbbé és biztonságosabbá vált a szorosokban, mivel a Duna megemelkedett vízszintje miatt a gátak visszaduzzasztó hatása érvényesül. A vízszintemelkedés következtében víz alá került többek között Ada Kaleh-sziget is, valamint több mellékfolyó torkolati szakasza, Orsova régi városrésze és a Széchenyi út is.

Ez a film szempontjából azért érdekes, mert állítólag maga Ada Kaleh volt a minta Jókai Mór Az arany ember című regényében a Senki szigetéhez. Az író a regényéhez írt Utóhangokban azt írta, hogy Frivaldszky Imre természettudóstól hallott egy szigetről, amely A hatvanas években még a maga kivételes állapotában megvolt, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz nem tartozó új alkotású terület.

Gertler Viktor azonban nem szándékozott Ada Kaleh szigetén forgatni, noha az Al-Dunán felvett jelenetek idején a sziget még létezett, a Senki szigetén játszódó jeleneteket valójában a Duna-kanyarban vették fel. Mégpedig a Sólyom-szigeten, vagy régebbi nevén a Bergman-szigeten. Igaz az is, hogy a Nagymaros közelében megtalálható, a Duna által körbeölelt területet már akkoriban is csak erős jóindulattal lehetett szigetnek nevezni, mivel annyira közel feküdt a parthoz. Ezzel együtt filmezési szempontból remek helyszínválasztás volt, mivel közel helyezkedett el Budapesthez, és valamennyire visszaadta az al-dunai hangulatot. Nem mellékesen ekkortájt még nyoma sem volt, a mostanság már tucatjával itt álló nyaralóknak és víkendházaknak. Az idő kereke azonban nemcsak ebben változtatta meg a sziget környezetét. Az Aranyemberben látott táj azóta teljesen átalakult, a mellékág eliszaposodott, a mederben újabb szigetek és zátonyok keletkeztek. A természet, mondhatni, teljesen birtokába vette a szigetet. A film itteni jeleneteiben látható házikó a díszlettervező Duba László és csapatának munkáját dicséri. Sajnos, Teréza mama takaros kis házát a forgatás végezetével elbontották.

Az Aranyemberben még két külső helyszínt érdemes kiemelni. Az egyik a későbbiekben a filmesek körében különösen kedvelt kastélypark Martonvásáron. A település történelmi büszkeségét hirdető épület, a Brunszvik-kastély mellett forgatták azokat a képkockákat, amikor Tímár Mihály megegyezik a miniszterrel (Kovács Károly) a monostori homokdombok majdani eladásáról. A jelenetben a platánfák árnyékában feltűnik egy meseszép tó is. Érdemes megjegyezni, hogy pár év múlva, egy másik ismert Jókai-adaptációban, az Egy magyar nábobban is feltűnik forgatási helyszínként ez az idilli környezet. A park létrehozása Brunszvik Ferenc nevéhez fűződik, aki angolkertet szeretett volna itt kialakítani. A tó közepén található kicsiny szigetet, a parkon átfolyó Szent László-patak vizének a felduzzasztásával hozták létre. Ide a cédrusok, platánok és a mocsári ciprus mellett később egzotikus fákat is ültettek. Sajnos a második világháború alatt a park is súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás után 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították, és a terület fenntartója az MTA mezőgazdasági kutatóintézete lett. A sziget egyik visszatérő rendezvénye a nyári szabadtéri hangversenyek megrendezése, melyekre mindig nagy az érdeklődés. Ha Martonvásáron járunk, mindenképp érdemes egy sétát tennünk a parkban.
A másik külső forgatási kulissza, a történetben fontos helyszínként szereplő Komárom városát helyettesítő budai Vár. Noha sok helyen előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a filmben megjelenik a Halászbástya, ez sajnos közkeletű tévedés. Schulek Frigyes építészeti remekműve egyáltalán nem szerepel a filmben, ezzel szemben feltűnik viszont a Balta köz és az Úri utca közvetlen környezetével. Előbbi a komáromi katonai helyőrség épületének a bejáratát illusztrálja. A filmben innen rohannak át a katonák, amikor az éjszaka közepén Zófi mama az ablakból kétségbeesetten kiabál segítségért. Az Úri utca 58. szám alatt találjuk a Forgách-palotát, ami a Brazovics-ház otthonát alakítja, igaz csak külső megjelenésében, mert a belső jeleneteket kivétel nélkül műteremben vették fel. Az épülethez egyébként kapcsolódik egy másik klasszikus magyar film is. A 80-as évek elején készült Sándor Mátyás-filmsorozatban, az Úri utcai palota, Sándor gróf trieszti házát jelenítette meg. A műemléki védettséggel rendelkező Forgách-palota tulajdonosa, Gróf Forgách Miklós főispán volt. Később a XX. század elején az épületet báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar–Olasz Bank elnöke építtette át. A második világháború idején a Gestapo itt tartóztatta le gróf Forgách Antalt, aki a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjaként ellenezte a nácik zsidóüldözését, illetve kiállt Magyarország függetlensége mellett. A palotában ma a Budavári Önkormányzat központi házasságkötő termét találjuk.

Gertler Viktor filmje magával ragadó látványvilágával és színforgatagával végig arra ösztönzi az embert, hogy maga is felkerekedjen egy utazásra. És bár nem mindenki teheti meg, hogy az Al-Dunán utazgasson, azért ne vessük el azt a gondolatot, hogy egy verőfényes nyári napon hajón ringatjuk magunkat, miközben behunyt szemmel Az aranyember kalandjaira gondolunk! Ehhez pedig remek kiindulási alap ez a nagyszerű magyar filmalkotás.