Az olasz zeneszerző, Giuseppe Verdi munkásságát bizonyára senkinek sem kell bemutatni, művei sokszorosan kiállták már az idők próbáját, és mintegy két évszázaddal születésük után is az operarendezők legkedveltebb témái. A Traviata, a Nabucco, az Aida, a Rigoletto vagy épp az Álarcosbál felejthetetlen dallamai – hogy csak néhányat említsünk az örök klasszikusok közül – évről évre felcsendülnek a világ színpadain, sőt némelyik ária valódi slágerré vált, olyannyira, hogy kifejezetten nehéz elképzelni operagálát a La Donna e mobile vagy a Brindisi nélkül.
Van azonban néhány korábbi Verdi-szerzemény is, amely méltatlanul a „nagy kedvencek” árnyékába, feledésbe merült. Az „Isten ostora”-ként elhíresült hun vezér, Attila története is épp ilyen, a szívbemarkolóan szép dallamvezetés és a végtelenül emberi konfliktusokban, szenvedélyes érzelmekben kibontakozó története ellenére. E Nagy Sándor-i léptékű mitikus ősünk Verdi képzeletét is megragadta, a harminchárom éves zeneszerző politikai operájában hódítóként, de árnyalt érzelemvilágú férfinak ábrázolja. Attila emberséges uralkodó, aki nemcsak győzni tud, hanem a veszteségeiből talpra állni is képes, akit őszintén megérint a szerelem. Az opera 452-ben, a hun király észak-itáliai hadjárata alatt, Aquilea város meghódítása után játszódik. A hadjárat 1570. évfordulója és az operabemutató kiváló alkalmat teremt arra, hogy betekintsünk ennek a titokzatos népnek és uralkodójának a történetébe.
A Margitszigeti Színház két estén, augusztus 12-én és 14-én formabontóan új és izgalmas látványvilággal hozza el szabadtéri színpadára a rejtélyes halált halt hadvezér történetét. Emellett a különleges operabemutató élményét kiegészíti a víztoronyban szeptember 15-ig megtekinthető átfogó történeti kiállítás, amely megidézi Attila, a hun király legendák ködébe vesző alakját, elmeséli történetét.
„Sajnos még nem volt szerencsém magamra ölteni ezt a szerepet, de nagyon hálás vagyok, hogy Bán Teodóra felkérésére most mégis lehetőségem nyílik erre. Az Attila Verdi egy korai műve, ám annak ellenére, hogy későbbi szerzeményeihez hasonlóan gyönyörű, szívhez szóló dallamok vannak benne, nem sűrűn játszott opera” – fogalmazott az Attilát alakító basszbariton énekes, Bretz Gábor, majd hozzátette: „Megannyi Verdi-szerepet játszottam már, kisebbet és nagyobbat egyaránt, és akárcsak a többi, ez is komoly kihívást jelentett, jelent számomra. Szép és sokrétű karakter, amely mára, azt hiszem, igazán közel került hozzám. Mindent megteszek, hogy a lehető legőszintébben, legszebben tudjam tolmácsolni a nézőknek.”
„Szerencsés vagyok, mert megannyi nagy múltú női szerepet énekelhettem már, Odabella mégis kiemelkedően fontos számomra, hiszen igazi fordulópontot jelentett a karrieremben, melynek köszönhetően tizenegy évvel ezelőtt egy sokkal nagyobb közönség előtt léphettem fel, és megismerhettem jelenlegi menedzseremet is” – emlékezett vissza a neves olasz szoprán, Maria Agresta.
A két művész a Margitsziget természet ölelte hatalmas színpadán lép először együtt a nagyérdemű elé. „A Margitszigetről csak jó emlékeim vannak, szinte minden évben visszatérek ide, tavaly a Carmenben, előtte Erkel Ferenc István a király operájában játszottam. A hatalmas fák igazán különleges atmoszférát kölcsönöznek a színháznak, mindig nagyon örömteli és felemelő itt színpadra állni” – mondta Bretz Gábor. Maria Agresta végezetül pedig csak annyit tett hozzá: a szabadtéri műsorok kivételesek, és sokszor emlékezetes pillanatokat teremtenek. Remélem, a mi Attilánk is éppen ilyen lesz. Meglepő, inspiráló és felejthetetlen.
Borítókép: az opera plakátja (Fotó: Margitszigeti Színház)
