Az orosz katona és Drew Barrymore a Sziget ötödik napján

Felfedezve a kisebb színpadokat kincsekre bukkantunk.

Fotó: BACHPEKARYMATEQ

A Sziget ötödik napján azt a kissé álmatag üzemmódot tapasztaltam a fesztiválozókon, mint az első napon. Vasárnap az Úr is megpihent – gondoltam. A nyitónapról azt írtam, hogy azért is közlekedik ráérősen a legtöbb fesztiválozó, mert tartogatja az energiáit.

Ma azonban az volt érezhető, hogy mindenki próbálta túlélni a maradék másfél napot. És sokan voltak, akik már a bőröndjüket húzták a kijárat felé. A mai nap kiváló alkalom volt arra, hogy elmerüljek a kisebb színpadokon megjelenő műfaji sokszínűségben. De mindenekelőtt meglátogattam az egészségügyi központot, mert sokat próbált maszkom a beléptetésnél megadta magát.

Fotó: Bach Máté

Tekintve az ország aszályhelyzetét, nem csodálkozom a Szigeten konstans jelenlévő porfelhőn. Megakadályozni nem, védekezni azonban lehet ellene: erősen ajánlott idén a maszk viselése, legalább a zsúfolt és homokkal borított, kisebb útvonalakon. Beszereztem az új darabot, közben felfedeztem a fesztivál egyik sátortáborát – ahová egyébként biztosan nem tettem volna be a lábam –, s

kellemes meglepetésként konstatáltam a kulturált környezetet és a békésen táborozó Sziget-látogatókat. Nem volt bűz vagy szeméthegyek, és a ráérős attitűd itt is megmutatkozott ezen a korai vasárnap estén.

Fotó: Bach Máté

 

Az orosz katona allegóriája: a Platon Karataev koncertje a Szigeten

Az Ibis x All Europe Stage színpadán az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő hazai csapat, a Platon Karataev játszott. A csapat szeptemberben a Vad Fruttik vendégeként játszik a fővárosban. Ezzel nagyjából körbe is határoltam a koncert hangulatát. Depresszió, experimentális elemek és a felhő- vagy épp cipőbámulós posztrock hatásai. Tolsztoj karaktere után szabadon. Ha létezik hurráoptimista magyar zene, akkor létezik az introvertált és mégis a közönségét megtaláló, önmagát indie-ként aposztrofáló Platon Karataev is.

A háború és béke témája manapság kifejezetten aktuális. A zenekar nevét kölcsönző orosz paraszt analógiája a mellkasunkra ólomként nehezedő súlyként elevenedik meg a formáció dalainak hallgatása közben.

A könnyed muzsika fogalmától távol áll, ezért nem ajánlott a kora esti szigetes fellépés alapján dönteni arról, hogy hallgatunk-e még valaha Platon Karataevet.

A Free Dome színpadon a Palaye Royale – kosztümös őrület Kanadából

A pop mint műfajmegjelölés szerepel ugyan a trió hivatalos leírásában, de

ez a muzsika a rock és a popularitás őrült, addiktív verziója, amely pillanatok alatt csúcsra járatja az adrenalinlöketet az ereinkben.

A Free Dome névre keresztelt – sokak által cirkuszi sátorként aposztrofált helyszín – a Sziget nagy meglepetése. Mind a fellépők, mind a hangzás tekintetében. Már évek óta. A koronavírus-járvány előtti utolsó Szigeten itt lépett fel Yungblud is, s akkor még közel sem volt akkora sztár, mint most. Azért hozom fel példaként a brit énekest, mert a Palaye Royale akárhol is tart most, pár év múlva ugyanolyan ívben szárnyal majd a csúcsra a zenei karrierje, mint a brit zenészé.

A Palaye Royale idén tavasszal már fellépett hazánkban. Akkor nem volt szerencsém hozzájuk, ma azonban a felfedezés estéjét tartottam. Így keveredtem a Free Dome-ba, ahol már a tetőfokán tombolt az őrület. Az énekes egy szál hosszú nadrágban, félmeztelenül vonaglott a színpadon, felmászott a megerősített állványokra, s onnan üvöltötte a fülünkbe a nótákat. Olyan felfoghatatlan energiával, hogy kijelenthetem:

annyira karakteres és a velejéig szenvedélyes előadást keveset láttam idén a Szigeten, mint a Palaye Royale koncertjét.

A gótikus istenség HIM stílusára hajazó tagok kalapban, csipkeblúzban, fodrokkal, elegáns zakóban léptek fel. Értő közönség előtt, elképesztő szuperlatívuszokat produkálva. És olyan minőségű zenélést tettek a színpadra, hogy túlzás nélkül akadt el a lélegzetem.

A fiatal Drew Barrymore, avagy Anne-Marie a Sziget nagyszínpadán

A színésznő fiatal mását megformáló, piros skótszoknyában és derékig érő, platinaszőke copfokkal koncertező brit énekesnő kétségtelenül legnagyobb slágere a Sean Paulal és a Clean Bandittel készített Rockabye. Ez a dal – biztos, ami biztos – a koncert első harmadában elhangzott. A korai kezdéshez képest tetemes számú közönség előtt női zenészekkel fellépő énekesnő külseje és az óriási kék színű, felfújható lufimaci csak erősítették a kislányos hatást. A könnyed, kora esti popzene a koncert végére elismerésre méltó tömeget vonzott a Sziget nagyszínpadához. Sokszor nem is kell annál mélyebb mondandó, mint hogy mindannyian gyönyörűek vagyunk.

Fotó: Bach Máté

Tame Impala volt a vasárnap kiemelt fellépője a nagyszínpadon

Úgy tűnt, hogy az Anne Marie koncertjére összegyűlt tömeg némiképp apadni kezdett. Az internetes szaklapokban pszichedéliaként és alternatív rockként is jellemzett koncert messze állt ezektől a műfaji meghatározásoktól. És azt tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem találta a helyét. A közönség sem volt kifejezetten mozgékony formában. Nem igazán tudom hová tenni ezt a fellépőt headlinerként, s a fesztiválozók között sem tapasztaltam, hogy fergeteges hangulat bontakozott volna ki. De mint tudjuk, a lottón is van mellé-telitalálat.

Fotó: Bach Máté

A Sziget 2022 hamarosan véget ér – aki megkoronázza: Arctic Monkeys

A Sziget az a fesztivál, amelyen akkor is részt vennék, ha egyetlen fellépő sem érdekelne. Még ha ez lehetetlenül is hangzik. És így van ezzel több tízezer fesztiválozó is a világ minden szegletében. Öt nap a szabadság szigetén. És még vár ránk egy zárónap, amelyet az Arctic Monkeys fellépése koronáz meg.

Borítókép: Sziget fesztivál 2022 (Fotó: Bach Máté)