Azt már megszoktuk, hogy temérdek olyan francia film készül, amelyben főszerepet kap a gyönyörűséges provance-i táj szőlőültetvények sorával. Az viszont mindig is érthetetlen volt, hogy hazánkban is van ilyen csoda, például a Balaton-felvidék és környéke, mégis kevés filmes alkotó teszi főszereplővé ezt a magával ragadó páratlan látványt. Kerékgyártó Yvonne Együtt kezdtük című alkotása az üdítő kivételek közé tartozik. Leírhatatlanul szépen fényképezte Babos Tamás operatőr a Balaton-felvidéki szőlőültetvényeket, amely a Balaton látképével kiegészülve a kék ég és a tomboló napsütés alatt egyértelműen a film főszereplőjévé lépett elő. A történet is erősítette mindezt, a forgatókönyvírók feltették ugyanis a kérdést, bevállalhatja-e egy fiatalember, hogy a nagyapai örökségét, egy Balaton-felvidéki szőlőbirtokot üzemeltet, ahelyett, hogy elmenne külföldre a sok pénz reményében, és bárpultosként keresné a kenyerét a talmi csillogás világában. Fejlődéstörténetet látunk tehát, egy magyar fiatalember lelki fejlődésének történetét, akinek egyrészt rá kell jönnie arra, hogy a bor, amelyet kamaszkorában elkészített nagyapja segítségével a magyar szőlőtőkék terméséből, és amelyet élete legnagyobb szerelme után Franciskának nevezett el, jó bor, sőt világszínvonalú, vagyis rá kell jönnie, hogy egy férfi nem pazarolhatja el a tehetségét kalandokat kergetve távoli országokban. Egy olyan fejlődéstörténetet látunk, amelyben egy könnyednek tűnő, szórakoztató nyári filmbe csomagolva az egyik legfontosabb üzenetet adják át a forgatókönyvírók a fiataloknak: a ma befektetett kemény munka mindig meghozza a jövőben a gyümölcsét.
Az Együtt kezdtükben tehát nemcsak a látvány, hanem a tartalom is dicséretes. Szórakoztató formában ugyan, de egyértelműen körvonalazódik a film erkölcsi mondanivalója. Az, hogy elköteleződés nélkül nem megy. Hogy egy férfinak a végletekig ki kell tartania egy nő mellett még akkor is, ha nehéz az élet. Mert azt is látjuk ebben az alkotásban, hogy az élet nehéz. Küzdeni kell minden szinten, családban, munkában, küzdeni kell azért, hogy az embert elismerjék. És azt is láthatják a fiatalok, hogy az elismerésért meg kell dolgozni, nem jön az magától sem a családban, sem a munkában, az élet egyetlen területén sem.
