Azt már megszoktuk, hogy temérdek olyan francia film készül, amelyben főszerepet kap a gyönyörűséges provance-i táj szőlőültetvények sorával. Az viszont mindig is érthetetlen volt, hogy hazánkban is van ilyen csoda, például a Balaton-felvidék és környéke, mégis kevés filmes alkotó teszi főszereplővé ezt a magával ragadó páratlan látványt. Kerékgyártó Yvonne Együtt kezdtük című alkotása az üdítő kivételek közé tartozik. Leírhatatlanul szépen fényképezte Babos Tamás operatőr a Balaton-felvidéki szőlőültetvényeket, amely a Balaton látképével kiegészülve a kék ég és a tomboló napsütés alatt egyértelműen a film főszereplőjévé lépett elő. A történet is erősítette mindezt, a forgatókönyvírók feltették ugyanis a kérdést, bevállalhatja-e egy fiatalember, hogy a nagyapai örökségét, egy Balaton-felvidéki szőlőbirtokot üzemeltet, ahelyett, hogy elmenne külföldre a sok pénz reményében, és bárpultosként keresné a kenyerét a talmi csillogás világában. Fejlődéstörténetet látunk tehát, egy magyar fiatalember lelki fejlődésének történetét, akinek egyrészt rá kell jönnie arra, hogy a bor, amelyet kamaszkorában elkészített nagyapja segítségével a magyar szőlőtőkék terméséből, és amelyet élete legnagyobb szerelme után Franciskának nevezett el, jó bor, sőt világszínvonalú, vagyis rá kell jönnie, hogy egy férfi nem pazarolhatja el a tehetségét kalandokat kergetve távoli országokban. Egy olyan fejlődéstörténetet látunk, amelyben egy könnyednek tűnő, szórakoztató nyári filmbe csomagolva az egyik legfontosabb üzenetet adják át a forgatókönyvírók a fiataloknak: a ma befektetett kemény munka mindig meghozza a jövőben a gyümölcsét.
Az Együtt kezdtükben tehát nemcsak a látvány, hanem a tartalom is dicséretes. Szórakoztató formában ugyan, de egyértelműen körvonalazódik a film erkölcsi mondanivalója. Az, hogy elköteleződés nélkül nem megy. Hogy egy férfinak a végletekig ki kell tartania egy nő mellett még akkor is, ha nehéz az élet. Mert azt is látjuk ebben az alkotásban, hogy az élet nehéz. Küzdeni kell minden szinten, családban, munkában, küzdeni kell azért, hogy az embert elismerjék. És azt is láthatják a fiatalok, hogy az elismerésért meg kell dolgozni, nem jön az magától sem a családban, sem a munkában, az élet egyetlen területén sem.
Nagyon érdekes jelenség manapság, hogy sok fiataloknak szóló, kedvenc zenéiket tartalmazó, bulik és nyaralások hangulatára építő filmben nem mernek moralizálni az alkotók. Az Együtt kezdtük egyik legnagyobb érdeme viszont éppen az, hogy nagyon fontos erkölcsi fundamentumokat ad át a nézőknek a laza szórakoztató tartalom mellett, és teszi mindezt játszi könnyedséggel. Látjuk ugyanis azt is ebben a filmben, hogyan sodródik halálközeli állapotba egy fiatalember, aki lelkileg bántja a csendesebb osztálytársát (még felnőtt korában is), aki drogok révén pusztítja testét, és aki nem tud egyetlen nő mellett sem elköteleződni. És látjuk azt is, hogy a kitartás nemcsak a munkában hozza meg a gyümölcsét, hanem a szerelemben is. Mert az érett lányok hamar túllépnek azon, hogy csak a bulikirályok iránt rajongjanak, amint családalapításon kezdenek gondolkodni, azonnal a komoly fiúkat keresik. Azokat, akik hűek önmagukhoz és hűek a párkapcsolatukban is, azokat, akik soha nem adják fel, középkori lovagként küzdenek a nőért abban a modern korban is, amelyben mindent relatívvá kezdenek változtatni olyan eszmék, amelyek a pillanatban élés önpusztító ideáit hangoztatják. Egységben van tehát ebben filmben a látvány és a tartalom: a Balaton-felvidéki táj energiái segítenek leküzdeni a fiatalok vágyát a könnyű, de hamar keservessé váló élet után.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: InterCom)
