A Hajdú-Bihari Napló 1986. október 22-i lapszámában napvilágot látott interjúban az akkor már húsz éve pályán lévő, 1941-ben született Csokonai-díjas művésznő a gyermekkoráról és a karrierjének kezdeteiről is beszélt:
Nyíregyházán születtem, s Szabolcs-Szatmár megyében, Tuzséron telt a gyermekkorom. Az éneklés ambíciója korán feléledt bennem. Elemi iskolás voltam, amikor a falu közösségének előadtuk a János vitézt, én a francia királykisasszony szerepét. Később a Csokonai Színházban ez volt az első szólófeladatom
– nyilatkozta Hegyes Gabriella, aki a középiskolát Kisvárdán végezte el.
A zenei pályáról majdnem letért, hiszen tornatanár szeretett volna lenni az aranytorkú tehetség:
Mint lehetséges foglalkozás, a tornatanárság is ott lebegett a szemem előtt. Azért utaztam Pestre, hogy felvételizzek a Testnevelési Főiskolára. Tornáztam a Budapesti Honvédban és a gyári csapatban. S persze dolgoztam is, meg kellett élni valamiből. Aztán beiratkoztam a Bartók szakiskolába, hogy énekelni tanuljak
– árulta el a közönségnek az interjúban a szoprán.
Debrecenben tanult, befejezte az énekszakot, majd magánúton képezte tovább magát Zádor Endre irányítása alatt, akire egész pályája során hálával gondolt vissza. Operaénekesként szerződött 1967-ben a Csokonai Színházhoz, ahol a Lammermoori Lucia címszerepével magánénekesként debütált.
Budapestre is hívták, de ő mégis Debrecenben maradt, csak kis időre távozott olykor-olykor vendégszerepelni többek között az Erkel Színházba. A külföldi közönség szintén élvezhette játékát, Drezdában és Berlinben is fellépett.
Jó érzés a taps, doppingol, de igazi megnyugvást mégis a belső értékelés ad, az öröm, ha sikerült átadnom a hallgatóknak azt, amit belül érzek
– mondta egy másik vele készült interjúban a művésznő.
Az operairodalom sok gyönyörű szopránszerepét eléneklő Hegyes Gabriellát, aki a Csokonai Színház örökös tagja volt, életének nyolcvanegyedik évében érte a halál.
A feledhetetlen szoprán temetéséről a teátrum később ad tájékoztatást.
