Élő dunai limes

A mi Dunánk, mondja a magyar. És mondja a német, az osztrák, a szlovák, a szerb, a bolgár és a román is – Száraz Miklós György ezzel a felütéssel indítja közelmúltban megjelent, Duna című esszéalbumát. Bár legtöbbünk fejében határvonalként él a Duna – akár a Római Birodalom határa, a kitűnően megerősített limes –, a folyó mégis többször volt összekötő kapocs, mint elválasztó vonal. A határfolyót se úgy képzeljük el, mint valami áthatolhatatlan „vasfüggönyt”: a Duna elsősorban mindig is vízi út volt, csak másodsorban határ. „És ha erre gondolunk – írja az esszéalbum szerzője – a Duna kék szalagjára, mely szépen összetartja, átköti, amit kell – mit is? hegyeket és völgyeket, országokat, népeket, kultúrákat –, akkor először talán a hajók jutnak eszünkbe. Otromba tutajok, kecses görög–római gályák, ormótlan bödönhajók…”

Fotó: Milotai Richárd

A magyarországi szakaszt a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke és a Spatialist Kft. szervezi együttműködve számos Duna-menti önkormányzattal, intézménnyel, illetve az ausztriai, kremsi Danube Universityvel és a résztvevő tíz ország további partnereivel. 

A program nyomon követhető az esemény közösségi oldalán: https://www.facebook.com/livingdanubelimescruise2022

Borítókép: A rekonstruált római gálya orrdísze (Fotó: Milotai Richárd/Kalandos Dunakanyar)