Mindezek után joggal gondolhatnánk, innen nincsen feljebb. Ám hamarosan kiderül, tévedtünk. Ami ezután következik, kisebb csoda: nem kevesebb, mint öt (!) eredeti Hammond-orgona ontja magából a csodálatosabbnál csodálatosabb harmóniákat, ízlésesen fűszerezve virtuóz effektekkel; a főhősön kívül Jankai Béla, Gömöri Zsolt, Papp Gyula, illetve Zeffer András kezei alatt.
Ám előtte két szám erejéig Gidó tudományát megcsillogtatva még egymaga bűvöli a billentyűket (persze gitár, basszus, dob kíséretével) két instrumentális dallal, hogy aztán kollégáival elkápráztathassa a boldog zsűrit. A Husht, a Gimme Some A Lovin’-t, valamint a Tízezer lépést hallgatva ebben a misztikus hangorkánban, őrült improvizációs zenefolyamban az embernek olyan érzése támad, mintha az éterben lebegne valahol. Mondjuk, azok között az évek során égi zenekarba igazolt neves, egykori muzsikustársak között, akinek Gidófalvy Attila az említett Omega-dalt ajánlotta, és akiknek arcképe egymást követve sorjázott a háttérvetítőn.
Az Akaratom szerint, Gidófalvy Attila egyetlen szólóalbumának, a Tízparancsolatnak sikerszáma a fináléra tartogatva szólal meg az összes fellépő énekessel, valamint a házigazda-műsorvezető Reviczky Gábor narrációjával. Bennünk pedig nyolc napon túl gyógyuló, katartikus élménnyel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!