A legjobb játékok egyike, amelyben múzeumi kurátor részt vehet, nem egyéb, mint kiválogatni a legeket, mondta Gyarmati Gabriella művészettörténész a Művészeti legmustra című időszaki kiállítás sajtóbemutatóján, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Pátkai Ervin termében. A tárlaton olyan műtárgyak kerültek egymás mellé, amelyek között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincs, és ez valamennyire igaz is, tette hozzá a kurátor.
A tárlaton tizenkét alkotás verseng a látogató figyelméért. Hogy miért pont ez a tizenkettő, arra is választ kaptunk a művészettörténésztől, aki úgy fogalmazott:
sokféle megközelítés szempont létezik, de a legrelevánsabb, hogy mindegyik kiállított műtárgy esetében vagy az alkotó érdekes, vagy az alkotás egyedi. A válogatásban helyet kapott a legkisebb és a legnagyobb műtárgy, a legrejtélyesebb és a legértékesebb munka, a legnagyvonalúbb adomány és a legnagylelkűbb adományozó festménye, a múzeum legfrissebb szerzeménye és a leghosszabb utat megtett alkotás, a legnagyobb presztízsvesztésen átesett műtárgy és a legkétértelműbb kép, valamint a múzeum gyűjteményében legkisebb arányban képviselt művész.
A legkisebb kiállított képzőművészeti alkotás, a Csolnakázók című festmény falemezre készült olajjal a XIX. század közepén. A biedermeier ízlésvilágát tükröző munka a miniatúrák összes jellegzetes vonását magán viseli, többek között, hogy az ismeretlen szerző igencsak romantikus témát dolgozott fel: csónakjában bájos szerelmes pár ül, a hölgy a folyóvízen úszó virágszálat követi a tekintetével, míg a férfi felé fordulva, udvarló módjára magyaráz.
A tárlat legrejtélyesebb alkotása Tóth Menyhért Reggel című, 1968-as olajképe.
A festőnek nem csak ez a munkája rejtélyes, az egész életpályája az, amelyet posztumusz ismertek el Kossuth-díjjal, mondta a kurátor. Miután megnyílt az első önálló kiállítása, felhagyott az alkotótevékenységgel, és mezőgazdasági munkából, szobafestésből tartotta fent magát. Majd eltelt tíz év, és úgy gondolta, mégis a képzőművészet az ő útja. Ekkor született meg a Reggel című festménye is, amelyen fantáziafiguráinak egyik legérdekesebbje látható. A művet 1973-ban a művésztől vásárolta a közgyűjtemény, de kiállításon még nem szerepeltette.
A múzeum legnagyvonalúbb adománya Fajó János Formaünnep című szitanyomata.
A békéscsabai kötődésű, de orosházi születésű művész Bohus Zoltán, Lukoviczky Endre és Mengyán András mellett az európai konstruktivizmus nagymestere, a Budapesti Műhely alkotóközösségének egyik alapítója. Első absztrakt képeit 1966-ban festette. Néhány éve egy 93 darabból álló, nagy értékű szitanyomat-gyűjteménnyel örvendeztette meg a múzeumot.
A leghosszabb utat megtett alkotásként a guineai baga népesség nimba vállmaszkját mutatja be a múzeum.
A néprajzi darab Jankay Tibor ajándékaként került be a közgyűjteménybe. Az adományozó 1924-ben, majd 1926–27-ben Párizsban dolgozott, ott találkozhatott az afrikai törzsi művészetnek a modern festészetre gyakorolt hatásaival, amely annyira megfogta, hogy később jelentős kollekciót hozott létre etnográfiai tárgyakból. A különleges szobornak tűnő, vállra helyezhető hatalmas maszkot nyugat-afrikai táncosok használták. Békéscsabára Los Angelesből érkezett, hiszen 1948-ban Jankay Tibor Kaliforniába emigrált.
A Munkácsy-múzeumban legkisebb arányban képviselt művész Hantai Simon, aki az időszaki kiállításon a Csendélet című, 1943-as akvarelljével szerepel. Az európai klasszis, akinek a művei csillagászati árakon cserélnek gazdát az aukciós házakban, három alkotással, de két lappal van jelen a békéscsabai közgyűjteményben. Amikor rendezés közben Gyarmati Gabriella lefeszítette a Csendélet hátoldalára ragasztott paszpartut, akkor derült ki, hogy a lapon két akvarell van.
A legtragikusabb sorsú művésznek Gubis Mihályt találta a kurátor. A sokoldalú művész a németországi Mundelsheim művésztelepén műtárgyszállítás közben szenvedett tragikus balesetet. A kiállított Szarvasszék című munkáját halála évében pályázati úton vásárolta meg a múzeum.
A tárlat és az intézmény legnagyobb műtárgya Jantyik Mátyás Búzaszentelés című olajképe.
A hatalmas mű a Műcsarnok 1899–1900. évi kiállításán szerepelt, amellyel alkotója az életképfestők élvonalába emelkedett. A békési mester három éven át dolgozott a képen, amelyen harminc életnagyságú figurát szerepeltet. Az viszont máig tisztázatlan, mi történt a munkával 1900 és 1949 között. Ebben az időszakban ugyanis lebontották a vakrámáról, félbe hajtották, így tárolták, ami miatt nagyon megsérült, emellett 1941-ben javítás címén át is festették laikus módon.
A legtöbb festményt a békési Miklós István adta a Munkácsy-múzeumnak, akit bár kedveltek, művészként ismeretlen maradt, hiszen rejtőzködött, kevés kiállításon vett részt. A közgyűjteménynek 71 festményt adományozott gazdag életművéből. A tárlaton az Ebédidő című munkája képviseli a csabai művészeti élet fáradhatatlan szervezőjét.
A legnagyobb presztízsvesztésen átesett műtárgy címét Ezüst György Lenin-portréja nyerte el.
A nívós arcképet a Békés Megyei Tanács jogutódja adta át a múzeumnak. A legkétértelműbb alkotásnak Lóránt János Demeter 2002-es Hasis című akrilját találta a művészettörténész, míg a múzeumba legutóbb bekerült alkotásként Kiss Ilona Arany János című, vegyes technikával készült laptárgyát mutatja be.
A múzeum legértékesebb műve Munkácsy Mihály legnépszerűbb festménye, A zongoralecke, amely azonban nem a Pátkai-teremben, hanem az állandó kiállításban tekinthető meg.
Bácsmegi Gábortól, a Munkácsy-múzeum igazgatójától megtudtuk, terveik között szerepel egy nagyobb meglepetéstárlat, ám ennek dátumát még nem tudják. Ebből az anyagból csemegéztek most, beharangozóként. A válogatás október 30-ig tekinthető meg.
Borítókép: Gyarmati Gabriella művészettörténész a Művészeti legmustra című időszaki kiállítás sajtóbemutatóján (Fotó: Gurzó K. Enikő)
