Balla Béla felhőiről is külön tanulmányt lehetne írni. A legtöbb festő képein az ég és a felhő kiegészítő tartozékként van jelen. Nála az égbolt és a felhő külön életet él, sok-sok változatban nyilvánul meg, ráveti fényét és homályát a völgyek, folyók, mezők világára, különös nyugtalansággal, atmoszférával töltve meg alkotásait.
Balla Béla nem problémakereső, hanem problémamegoldó festő, nem a kísérletező szecesszió mestere, hanem a bevált és kipróbált stílusok melegszívű megszólaltatója. Nem kontemplatív, hanem érző, nem elvont, hanem érzéki, aki együtt rezdült a természettel, amelynek minden sejtelmességét feloldja vásznain.
