Rekkenő hőségben az egyik legjobb program múzeumba menni, s ezt nemcsak idehaza tehetjük meg, hanem akkor is, amikor éppen külföldön nyaralunk. Hiszen a tengerpart, a kikötő, a kisebb-nagyobb hegyek vagy a város nevezetességeinek, szűk utcáinak felfedezése után igazi kulturális kincsekre bukkanhatunk a hűs múzeumok falai között. Ez történt, amikor Nizzában jártunk, s a városnézés után felkerestük a Matisse Múzeumot, aminek a megközelítése is igazi kaland volt annak ellenére, hogy a buszunk sofőrje briliánsan vette be az éles, emelkedős kanyarokat.
A város felett fekvő domboldal lábánál, egy hangulatos fenyőliget szomszédságában egyszer csak megpillantottunk egy vörös színben izzó villaépületet, amelyet egy helybéli elmondása szerint rengeteg turista keres fel. Minden bizonnyal azért, mert a nizzai Matisse Múzeum őrzi Henri Matisse francia festő műveinek egyik legnagyobb gyűjteményét.
A különös villa feltűnő színe ellenére belesimult a tájba, a háttérben pedig hasonló impozáns villák és modern épületek sorakoztak. De nem az épületek miatt látogattunk el a Cimiez városrészbe, hanem azért, hogy megcsodáljuk Henri Matisse alkotásait, aki 1916-tól rendszeresen járt Nizzába, a második világháború kitörésekor oda költözött, és ott hunyt el 1954-ben.
Friss virágok iPaddel
Miközben felidéztük a Szépművészeti Múzeumban kiállított festményeit, grafikáit és szobrait, hömpölyögtünk a turistákkal a múzeum bejárata felé, hogy megtekinthessük a Hockney–Matisse – Megtalált paradicsom című tárlatot, amely két zseniális művész világába nyújt betekintést, párhuzamba állítva alkotásaikat.
David Hockney az 1960-as évek pop-art mozgalmának fontos képviselője, a XX. század egyik legbefolyásosabb brit művészeként tartják számon, aki festészettel, rajzolással, nyomatkészítéssel, akvarellekkel, fényképezéssel és sok más médiával kísérletezik, beleértve például a faxot, számítógépes alkalmazásokat és iPad-rajzprogramokat. Henri Matisse a modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt.
Kettejük életműve között számos hasonlóságot fedezhettünk fel a kiállításon, ahol elsőként Hockney különleges, iPaden rajzolt, most először kiállított Friss virágok (2021) című sorozatával találkoztunk. Hockney ezzel az iPades festési technikával 2011 óta kísérletezik, ám a pompás csokrok 2021 januárja és áprilisa között készültek normandiai házában, ahol 2020 óta él. Közelebbről szemügyre véve a színpompás virágokat, láthattuk, hogyan rajzolta meg őket, sőt egy videót is megnézhettünk az alkotói folyamatról. A két művész párbeszéde önarcképeikkel indul. Érdekes, hogy Hockney önarcképein, akárcsak Matisse-én, a művész nemcsak önmagával néz szembe, hanem az észlelés természetét is megkérdőjelezi. Érdemes itt kiemelni Hockney Henri tulipánokkal (1976) című rajzát, amely azért rendkívüli, mert a kép sarkába saját portréját is megrajzolta.
