– Atyai barátságban voltam Sárosi Bálinttal – idézi fel a tudóshoz fűződő emlékeit Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány vezetője. – Nagyon fontosnak tartotta a közös földet, én ugyan gyergyói, ő pedig csíkrákosi volt, de ez Budapestről nézve nem jelentett távolságot. Nyomon követte pályafutásomat, s amiben csak kértem, támogatott.
Emlékezetes közös pillanat volt, amikor a Prima Primissima Díjat átvette, akkor én kísérhettem fel a színpadra.
Híven őrizzük, amit Sárosi Bálint szakmailag letett a nemzet asztalára. Amikor mi a táncházmozgalomban a cigányzene ellen próbáltuk pozícionálni magunkat, ezt ő a fiatalság túlkapásának tekintette. Zseniálisan látta, hogy ez a zene egységes és egy:
nevezhetjük cigányzenének, avagy parasztzenének. Valóban, ugyanazok a cigányzenészek játszották,
az ő fejükben nem különültek el a műfajok. E témában sokat publikált, s számos alkalommal több tézisére is felhívta a figyelmemet. Kisugárzása, gondolatai mindig velünk voltak, s részben neki köszönhető, hogy a Hagyományok Házában elindult a cigányzenét támogató, Muzsikáló Magyarország program. Visszatekintve, e szemléletmód nekünk nagy hasznunkra volt.
