Szálinger Balázs két verséből (Nyolcadik hónap, Ez a hajó, mire fölér) született egy dal Családregény címmel, ebből pedig egy videó. A versfilm kékes színvilága a cianotípiára emlékeztet. Az alkotók az animációs részekhez kartonból kivágott figurákat használtak, ez pedig szintén egy régi fotográfiai eljárás, a fotogram hangulatát idézi meg. Fotogram készítéséhez fényképezőgép sem szükséges, csak a tárgy, fényérzékeny papír és fényforrás. Versfilm esetében a fényforrás maga a vers. Keleti András zenész, zeneszerző, dalszövegíró a vers kiválasztásának hogyanjába avatott be:
Tevékenységünk legalapvetőbb eleme, hogy kortárs költők verseiből dalokat készítünk. Tehát első körben egy versmegzenésítésre alkalmas verset kell találnunk, aminek vannak kifejezetten formai kritériumai. Ezek közül a legfontosabb a vers szabályossága, ritmikai készlete. Fontos szempont az is, hogy a sajátos módszereinkben rejlő lehetőségeinket milyen mértékben tudjuk az elkészülő dalban megvillantani. Vagyis, hogy a bizonyos modern és hagyományos elemeket vegyítő zenei-produceri eszközrendszerünk hogyan tud érvényesülni, a vers milyen mélyrétegeit lehetünk képesek ily módon felszínre hozni. Ezt a szempontot nevezhetjük a versben szunnyadó EKT-ziccernek, az Eleven Költők Társaságára utalva. Ilyen lehet egy izgalmas kép, különleges környezeti atmoszféra vagy egy erős hangulat, és tulajdonképpen minden, ami a hangok és hangzások nyelvére valahogy lefordítható.
Gréger Zsolt dalszerző hozzátette:
Nagy szerencsénk volt, hogy még 2020-ban rátaláltunk a Petőfi Kulturális Ügynökség KMI12 programjával. Ennek keretében minden évben kiválaszt az ügynökség Pál Dániel Levente irodalmi szakmai igazgató és Szentmártoni János Kárpát-medencei programigazgató vezetésével tizenkét alkotót, akiket szeretnének az olvasókkal jobban megismertetni. A programban eddig tizenöt költő egy-egy versére sikerült dalt és valamiféle vizuális világot készítenünk.
A Családregény elmeséli Szálinger Nyolcadik hónap című versének várandósságtörténetét, és megjeleníti a kád szélén ülő nő hangulati világának összetettségét, azt, ahogyan az ember próbál kijönni a víz alá nyomottság érzéséből. Az alkotók még egy Szálinger-verset kapcsoltak hozzá. Hogy miért, arról Keleti András nyilatkozott:
Az első olvasás, ami az alkalmas vers megtalálásának céljából történik, egyáltalán nem hasonlít arra, ahogy befogadóként olvasunk verset, ez csak a formai és ritmikai adottságok felmérésére szolgál. Mindkét vers úgy ment át a szűrésen, hogy megfelel, de rövidnek tűnik. A második rostán, vagyis a szöveg értelmezőbb, mélyebb olvasásakor viszont már egyre több izgalmas motívum fogott meg, és mindkettőnél megjelent előttem a vízparton ülő apa-fiú páros, ahogy az apa a fiához beszél az életükről… Az előttünk lévő sok Szálinger-vers közül a végén ez a kettő maradt versenyben, ráadásul ezek a kötetben egymás után következtek. Továbbá nagyon úgy tűnt, hogy a két vers tartalma között dramaturgiai kapcsolat van.
A vizuális világ megalkotásának szempontjáról Gréger Zsolt mesélt. Elmondta, először azt kellett megoldaniuk, „hogy a kvázi történetet milyen formában forgassuk le. Hamar eljutottunk arra a pontra, amikor azt láttuk, hogy élő szereplős forgatással túl direkt lenne az a dramaturgia, amit kitaláltunk.” Azért kezdtek kartonfigurákkal dolgozni, hogy elkerüljék a közhelyes apa-fiú ábrázolást, és sok grafikai munkával állt össze végül a háromperces kisfilm.
Szálinger Balázs, a két vers szerzője a Kultúra.hu-n egy interjúban azt nyilatkozta a Családregény című versfilm alkotófolyamatáról, hogy „a versek megírásán túl nem volt benne munkám, minden érdem a fiúké”. Azért tudjuk, egy ilyen versvideó elsődleges ihletője a vers szövege. A líra pedig tulajdonképpen zenei nyelv, a szóképek biztosítják a mondanivaló, a hangulat vizuális elképzelhetőségét is. De vajon az alkotó fantáziáját versírás közben a képiség vagy a zeneiség mozgatja inkább?
Egyik pillanatban azt mondom, a kép visz, másszor azt, hogy a hangzás. Nem tudom. Ha legközelebb kipróbálom, utánajárok!
– felelt Szálinger Balázs.A zenélés mellé a vizuális alkotás viszonylag új fejlemény az EKT életében, és a visszajelzések mutatják, érdemes ezen az úton is haladniuk. Most új klipjük premierjére készülnek, melyben Kopriva Nikolett Másvilágban című versét dolgozzák föl, majd Vörös István Hogyan szólnak a dolgok című versklipjét kezdik forgatni.
Borítókép: Eleven költők: Gréger Zsolt és Keleti András (Fotó: Eleven Költők Társasága)
