– Az előző könyv főszereplője egyedül kalandozik egy képzeletbeli Monarchiában, az új regényemben pedig több hős lelkesedését és kiábrándulását követhetjük nyomon egy alternatív történelmi Monarchiában, és talán sokkal áthallásosabb, mint az előző – mondja legújabb kötetéről egykori kollégánk, Pataki Tamás, hozzáfűzve: 2015 óta vitatémává vált az európaiság, a magyarság mibenléte, ahogyan a migráció, az iszlám vagy a woke-dzsihád térhódítása, ezekre is reflektál a regény, szatirikusan, bővérűen, tréfásan.
Az irodalom arról a korszakról szól, amelyben élünk, még akkor is, hogyha más időben játszódik a cselekmény.
– Nem értek egyet azzal, hogy „magyar író az, aki magyarul ír, és író” – ezt Esterházy Péter mondta – fejtette ki a szerző a folytatásban. – Szerintem
az a magyar író, aki magyarosan gondolkodik és magyarosan ír, elsősorban magyaroknak,
mert mégis, kiknek kellene írnia, a hoppiknak?
Maradva a nyelvnél, Pataki Tamás kijelentette: a posztmodern kanonokok elszoktak a vérbeli magyar prózától, pedig a játékosság nyelvünk erőssége. – Mivel szórványban nőttem fel – bár magyar az anyanyelvem –, mindig is egyfajta misztikus nyelv volt a magyar, melyet az irodalom által ismertem meg igazán – vallotta be, s azt is:
amikor Magyarországra jött, kultúrsokként érte, hogy nem úgy beszélnek a magyarok, mint Kosztolányi hősei.
