A második teremben ikonosztázt láthatunk, melyet a művész taxogramákból épített föl, azaz olyan képi jelekből, melyek egy-egy szó helyett állnak. Hangulatokkal, felismerésekkel azonban inkább leírhatók ezek a képek, mint szavakkal. Amikor a második terem grafikáit nézzük, melyeknek háttere levegősebb, vonalasabb, gyakran a csupasz papír textúrája is látszik, rájövünk: az előző képeket a macska nem játékossá tette, hanem inkább misztikusan nehézzé. Pedig a második sorozat jelképisége sem könnyed.
– Ezek terhelt szimbólumok, ha jungiánus nyelvként nézed, de nem annak készültek. Megdöbbentő volt, hogy egy vonallal egy számomra is felbontatlan kód jelenik meg, az az együttható, ami a lényemből fakad, abból az adottságomból, hogy nőként veszek részt a világban. A jelképiségről az ember nem is szívesen beszél, az jöjjön le a munkáról. Rájöttem, hogy működnek bennem a jelképek. Nem szándékolt nyelvként használom ezeket, hanem csak előjöttek, és történetté rendeződtek. Olyan történetté, amely esztétikai tapasztalatot és élettapasztalatot egyszerre mesél el.
Borítókép: Tárlatvezetés a kiállításon (Fotó: Aczél Márk)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!